Milyen téveszméket tudnátok mondani az egyenletes körmozgás közben fellépő erőkben?

Ennek az az oka, hogy csak erőről beszélünk, másról nem. Pedig az erő keletkezik hat valamire, és csak így együtt értelmezhető.

A körforgás azért jön létre, mert a forgó testnek (helyesebb keringőnek nevezni, forgásnak akkor nevezünk egy mozgást, ha a forgástengely a test belsejét metszi) egyfelől van egy egyenesvonalú mozgásból származó kinetikus energiája, másfelől minden pillanatban hat rá egy sugárirányban befelé húzó erő. Ez például a föld esetében a nap gravitációs ereje, egy zsinóron forgatott test esetén pedig a zsinór által közvetített azon erő, amely azáltal keletkezik, hogy zsinór nem szakad el (és nem nyúlik). A centripetális erő tehát a testre ható, középpont felé mutató erővektor.

Ugyanakkor a hatás ellenhatás elvének megfelelően a test sebességből származó tehetetlenségi ereje folyamatosan feszíti a zsinórt, és ezt a sugárirányban kifelé ható (nagyon is létező, semmiféle mesterségességet nem tartalmazó) erőt, amelyet a test gyakorol a zsinórra, centrifugális erőnek nevezzük.

A keveredés kizárólag az erőfogalom nem értéséből ered. Tipikus ilyen jelenség az a néha paradoxonnak is nevezett jelenség, miszerint az asztalon álló váza áll, tehát nem hat rá erő. Nagyon is hat, a gravitáció nem kiküszöbölhető, ez húzza a vázát lefelé, az asztal meg ellenáll, és egyfelől az asztal hat a vázára a gravitációs erővel egyező nagyságú erővel, másfelől a váza ugyanekkora lefelé mutató erővel az asztalra. Hogy ez látványos legyen, húszkilós hegyes tárgyat az asztalra. Az is áll, de az asztalra ható erejének a munkája deformációt okoz az asztalon, ez az asztal válasza a rá ható erőre.