A Szaturnusz és Jupiter pozícíójában csak gázóriások alakulhattak ki, vagy ez véletlen?

"Lehetnének ott akár Föld méretű és jellegű bolygók is akár"

Mivel már ismerünk más naprendszereket, ahol jóval belsőbb pályán vannak gázóriások, azt már tudjuk, hogy lehetne úgy is.

Viszont szerintem a nagyon belső pályás gázóriások léte kizárja ugyanazon a területen a kisebb sziklabolygókat, destabilizálná a pályájukat.

Ha belül lennének a nagy gázbolygók, kisebb sziklabolygók csak nagyon távoli külső pályán lennének.

És valószínűleg nem föld-méretűek lennének, hanem inkább törpebolygók, lévén a nagy gravitációjú gázgolyók a belső területen felennék a naprendszeri alapanyagot.

"A Szaturnusz esetében miért nem úgy tekintünk a gáz részeire, hogy az a bolygó légköre, hisz valszeg van egy szilárd magja is?"

Nem tudom, hogy van meghatározva a definíció a csillagászatban, de gondolom, hogy a sziklabolygó definícióhoz kell az, hogy a tömegének többsége legyen a szilárd anyag, nem pedig a gáz.

Istenigazából ez most a saját véleményem volt, az alapján, amit a bolygófejlődésről és exobolygókról tudok.

Lehet, hogy lesz olyan, aki tud ez alól kivételt mondani.

Szóval még korai témalezárásnak tekinteni.

#5:

Elfogadnám, ha a legforróbb ismert gázbolygók légköre főleg elpárolgott fémekből és kőzetből állna.

De ez még a nagyon csillagközeli ismert exobolygókra sem igaz.

Elvben persze egy főleg hidrogénből álló gázbolygó is szilárdra tud fagyni, valahol borzalmasan messze egy csillagtól, de nem valószínű. És ez sem tenné sziklabolygóvá.

#7:

Van pár már ismert rendszer, ahol jó helyen vannak sziklabolygók.

Olyan is, ahol napközeli gázóriások vannak. Ezekben speciel tranzit módszerrel ugyanúgy meg tudjuk találni a külső sziklabolygókat is, ha vannak.

De ahol a tranzit-módszer nem működik, csak a csillag grav. imbolygása, ott a belső gázóriások biztosan megnehezítik a kisebb külső sziklabolygók meglelését.

Kérdés: kinek mi baja volt a #6 kommenttel?