Mi a magyarázat arra,hogy deperszonalizációnál kívülről látják magukat az emberek?

"Mi a magyarázat arra,hogy deperszonalizációnál kívülről látják magukat az emberek?"

Az, hogy erről szó sincs. Nem "látják" magukat. Ha az arcukon egy piszokfolt lenne azt nem vennék észre.

Csak úgy érzik, hogy a saját személyiségük mintha egy másik ember lenne.

"Deperszonalizációs zavarban az egyén általában úgy érzi, mintha saját életének kívülálló megfigyelője lenne."

[link]

Az agyban van egy testkép.

Ha ez hibásan kapcsolódik valahova, akkor embernek néz ki.

Nem látják kívülről magukat, ez is az érzékcsalódás/észlelési zavar része. Olyanok is vannak, hogy a kezét kisebbnek/nagyobbnak látja/érzi, vagy az idő múlását lassabbnak, gyorsabbnak. A DP tesója a derealizáció, itt a távolságokat nagyobbnak/kisebbnek, környezetet idegennek, furcsán megváltozottnak. Nem hallucináció, mert a deperszonalizált személy nem lát valótlan dolgokat, csak a valóságot picit torzultabban.

Több elmélet is van a jelenség magyarázatára.

- Agyi hormonok egyensúlyának borulása

- Jobb és bal agyfélteke szinkronjának borulása

- Agy érzékelésért felelős része sérült/átmenetileg nem jól működik.

Olyasmi ez, mint amikor belevakuznak a szemedbe és percekig fényeket, meg foltokat látsz. Ez se hallucináció, csak átmeneti zavar.

Nekem már volt benne részem, nem láttam magam kívülről.

Tünetek: mikor beszéltem olyan volt mintha nem en beszélnék

Mikor megfogtam a saját testreszeim olyan volt mintha valaki mast fognám meg

Megkérdőjeleztem a saját gondolataim

A tükörbe nézés egy nagyon rossz es furcsa dolog volt