Mennyi verziója van?

Nem összehasonlítható. Miután a "szín" abból áll össze, hogy milyen elektromágneses hullámok milyen arányban keverednek. Miután a hullámhossz valós, és ezek keveredési aránya is valós ezért amit kérdezel végtelen színkombináció létezik a világban. Az megint egy más kérdés, hogy ebből az ember hányat képes megkülönböztetni, illetve a műszereink mennyit tudnak megkülönböztetni. De ez meg nem a színtől hanem annak érzékelésétől függ.

Eleve nem értem a kérdést sem, mert a ma használt megjelenítési technikák 24 bites színmélységet használnak az meg nem egészen 8 számjegy decimálisan. De ha az veszem, hogy egy csatorna legyen 64bit, és van 3 csatorna az 3x64=192bit ennél többet biztosan nem generál senki, és ha ezt elosztom 2-es alapu logaritmus 10-el (ennyi "biten fér el egy decimális számjegy) ami 3,32=57,8 tehát ez is csak 58 számjegy. Ennél több tuti felesleges a színek leírására. Ez is bőven sokszorosa annak amit egyáltalán meg tudunk jeleníteni, és egy átlag ember el tud különíteni.

mármint kicsit kusz lett a vége: log2(10)=3,32 192/3,32=57,8 -> 58 számjegy kell egy 192 bites szám decimális átírásához.

Ha az általad felvázolt 26400 számjegyet vizsgálom akkor 26400*3,32=87648 bites színmélységet kapunk. Ez valami nagyon elrugaszkodott érték. Ehhez obejktumonként legalább 10 kByte (!) színinformáció kell. Senki nem fog 10 kByte színinformációt "kezelni" értelmetlenül ha már a 24 bit (3 byte) sem látja senki, és meg se lehet jeleníteni. Nincs olyan programozó aki ennyire gyagyás lenne, hogy 3 byte helyett 10 kByte színinformációt kezel objektumonként. Vagy ha mégis akkor emberiség ellenes bűntett miatt TÉSZ-re kéne ítélni.

Két külön dolog valaminek a létezése és annak érzékelése (bármivel).

A színre van definíció. Az a hullámhossz szélesség, valamint a további tulajdonságok, amit színnek nevezünk, diszkrét értékek, ezeknek van egy kombinációs számuk, kiszámolható, ennyi "szín" van. Mind különböző, hiszen legalább egy paraméterük más.

Ehhez képest az ember természetes és mesterséges (eszköz) érzékelési lehetőségei lényegesen kisebbek, ráadásul az ember számára az érdekes ebből, ami felismerhetően (inkább jelentősen) eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Tehát nyilvánvaló, hogy a gyakorlati élet megelégzik több nagyságrenddel kevesebb "színnel".