A csillagközi letelepedés gyakorlatban lehetséges lenne jobb technológiával?

Azért ennyire már nem kell találgatni, ennél már többet tudunk.

Nem költözéssel kezdünk, hanem kirajzással. Mindig is így csinálta az emberiség, hogy csak páran mentek.

Ráadásul mi kezdhetünk robotokkal is, akik felmérik és előkészítik a terepet.

Tehát biztos, hogy először elterjedni fogunk, méghozzá a Naprendszerben.

Utána a környező csillagoknál, és csak ez után a galaxisban.

Persze, ha fejlettebb lények jönnek, akkor ez lehet gyorsabb is.

Épp most néztem egy értekezést erről:

-A Merkúr felét kibányászták, és tükrökké alakították a nap körül, ezzel egy dyson rajt hoztak létre.

Természetesen robotokkal

- 2-2 Von Neumann szondát indítottak napvitorlákkal minden Galaxisba a fénysebesség 50%ával.

Optimista esetben mindösszesen 6 órányi energia kellett az összes szonda elindításához.

Nem ennyire jó a helyzet, ha nagyobb szondákat, vagy nagyobb sebességgel indítunk, de kozmológiai időskálákon egy pillanat az egész projekt.

-dyson raj utána a mi galaxisunkat is teleszórta szondákkal.

-amikor a szondák megérkeztek, önmaguk sokszorozásába kezdtek, majd további dyson rajokat építettek és kolonizáltak.

Azért kéne annyira igyekezni a galaxisok meghódításával, mert a tágulással egyre messzebbre és messzebre sodródnak. Gondolom a szondák vinnének magukkal egy bioszférára való genomot. De ez nekem már inkább sci-fi.

Ami a lényeg, hogy egy dyson rajt kéne építenünk robotokkal, aztán már annyi napfényünk lenne, hogy relativiszukus sebességű hajókat indíthatnánk.

Először a naprendszerben kis telepekben.

Tulajdonképp ez már meg is indult mert a már meglévő állandó föld körüli bázisok léte már jó ugródeszka mindenhez is.

Ahogy a közeljövőben a Hold körül és a Holdon is bázis épül.

Aztán idővel egyre népesebb Hold bázis mellett minden bizonnyal épül majd Mars bázis is. Az is népesedni kezd. Közben még lehet majd Vénusz és Európa (Jupiter hold) bázis is.

Tehát előbb ennek az alapjai teremtődnek meg idővel és kb szükségszerűen aztán ebből majd tovább lehet lépni naprendszeren kívülre is.

És igen bármilyen faj jutis el erre a szintre az nem fog megállni 1 plusz bolygónál. Minden bizonnyal több naprendszerbe is ellátogat.

Később a terraformálással is próbálkozik majd letelepedései előtt.

Az viszont kétséges hogy ki tudna terjedni egy egész galaxisra egyetlen faj és civilizáció. Egyszerűen túl nagy és túl sokáig tart utazni és kommunikálni.

A szabad szemmel látható csillagok az egünkön mind 2000 fényéven belül vannak. A galaxisunk 100000 fényév. A fénysebesség jelentős hányadával pl felével haladó űrhajókkal is egy ekkora kis szeletét az egésznek sok sok ezer évekbe tellene "belakni". az egészet beláthatatlan időtáv értsd több mint az univerzum kora, lenne. Vagyis impossible. Meg felmerülnek olyan problémák hogy ha a saját civilizációnk egy darabja 2000 fényévre van, 4000 évenként tudunk egymással üzeneteket váltani és 4000+ év amíg odautazunk akkor az még ugyanaz a civilizáció -e sőt ugyanaz a faj -e?

A tudományos eredményeket is ennyi időbe telik megosztani egymás közt!

Ekkora elszakítottságban egyre csak növekszenek a különbségek az egyes bolygók népessége és kultúrája között.

Tudod az evolúció is így dolgozik, leszakad a szárazföldről egy sziget és a rajta lévő állatok és növények teljesen külön utat kezdenek bejárni. Pár ezer év 50-100 generáció és már egy másik alfajról lehet beszélni.

Ez az emberiséggel is lejátszódna, de még inkább a kultúrákkal és a technológiákkal.

Gondolj bele 1100 éve mi volt itt a Kárpát medencében és most mi van itt.

Mekkora a technológiai és kulturális különbség.

Most akkor egy 2000 vagy 4000 éves érintkezés után mekkora lenne egy ilyen messze lévő másik bolygón.

A teljes galaxist magába foglaló birodalmak szerintem teljesen kizártak.

Egy egy kisebb pár 100 fényév átmérőjű lokális halmazt tudna egy egy civilizáció "kitölteni".

Ha van más értelmes faj arra is van esély hogy van is ilyen akár a mi galaxisunkban is. (Pl ha rajtunk kívül volna még egy.)

Arra az esély viszont igen csekély hogy elég közel legyen ez az egy akár kommunikációhoz akár komolyabb kapcsolathoz. Még a saját galaxisunkon belül is!

#2 Sajnos el kell keserítselek.

Egy dyson gömb megépítése vagy valamilyen dyson kezdeményezés még egy már több bolygóval és naprendszerrel rendelkező civilizáció képességeit és forrásait is jelentősen felülmúlná.

Egy lokális halmazt uralni képes civilizáció talán tudna egy ilyet építeni.

Tehát itt mondjuk úgy fordítva ülsz a lovon.

Nemrégiben kitalálták ugyanis hogy viszonylag kis energiával (de szintén lézer hajtotta napvitorlákkal) kis méretű szondákat felderítési célra már tudnának indítani ha nem is holnap de 1-2 évtizeden belül. Szomszédos csillagokhoz. A fénysebesség jelentős hányadára gyorsítva azokat.

Vagyis a lehetőségek már rég fel lesznek derítve kicsi szondákkal igen nagy térségben, sőt más meghajtással már űrhajók is odaérnek más bolygókhoz és kolóniák is létesülnek majd.

Mire egyáltalán felmerül hogy még távolabbra hatalmas méretű szondákat küldjenek amikben minden megvan és automatikusan teszi a dolgát ha egyszer majd 100000 vagy millió év múlva odaért. És majd talán ezekhez szükség lenne a dyson gömbre mint energiaforrásra. De más gond is van ezzel százezer és millió évekre nem biztos hogy előre tervez és be is fektet nyersanyagot időt energiát technológiát egy civilizáció ami már úgyis sok bolygón jelen van. Még annak az ígéretével sem biztos ez hogy másik galaxisba így átjuthatna. Mit nyerne vele?

Amúgy akár most el tudnánk kezdeni az elterjedést.

Nehéz lenne, veszélyes, lassú - és sok halott, nagy veszteségek mindenhol.

Az emberiség mindig is így csinálta.

Csak ma már ezt nem akarjuk.

"Egy dyson gömb megépítése vagy valamilyen dyson kezdeményezés még egy már több bolygóval és naprendszerrel rendelkező civilizáció képességeit és forrásait is jelentősen felülmúlná."

Pont ez a szép egy kellően robotizált projektben, hogy nem igényel erőforrást a civilizációtól. A tanulmányban egy 1 km²-es napelemfarm kell a Merkúrra néhány bányászrobottal, finomítóval és egy ágyúval.

Aztán bővíti saját magát, ezzel exponenciális növekedést ér el.

Nem állítom, hogy akármikor össze tudnánk dobni egy ilyet, de azért beláthatod, hogy nem kell elhagynunk hozzá a naprendszert. Sőt alapvetően az sem követelmény, hogy megvessük a lábunkat egy másik bolygón.

Forrás:

Eternity in six hours: intergalactic spreading of intelligent life and sharpening the Fermi paradox, by Anders Sandberg and Stuart Armstrong

"Egy dyson gömb"

Sajnos nem működik. A gömb teljesen esélytelen, az belezuhan a napba.

A gyűrű pedig azért nem jó, mert egy csillag körül bolygó tud keringeni, gyűrű magától nem. Ugyanis annak nincsen gravitációja a csillagra, tehát a csillag véletlenszerűen el fog mozdulni, aztán kimegy ebből a gyűrűből.

Ha meg pozicionálunk, akkor az elviszi az energiát.