A tudósok szerint mégsem tágul, csupán délibábot látunk?
Amennyiben a világegyetem tágulása nem állandó, hanem egyre gyorsul, akkor eme jelenségre a kozmológiai állandó kifejezéset( lambda görög betűvel szokás hivatkozni). Igencsak fejfájást okoz a csillagászoknak, mert a részecskefizika által megjósolt érték🔷 120 nagyságrenddel tér el a tényleges megfigyelésektől. A kozmológiai állandót ezért úgy jellemezték, mint “a fizika történetének legrosszabb előrejelzését”.
Lombriser szerint matematikai értelmezésében a világegyetem nem tágul, hanem 🔷lapos és 🔷statikus, ahogy Einstein egykor hitte. Az általunk megfigyelt, tágulásra utaló hatásokat ehelyett a részecskék – például a protonok és elektronok – tömegének időbeli alakulásával magyarázza. [link]
Eszerint ezek a részecskék egy téridőt átható mezőből keletkeznek. A kozmológiai állandót a mező tömege határozza meg, és mivel ez a mező változik, az általa létrehozott részecskék tömege is ingadozik. Tehát ebben a modellben ez a változás a részecskék tömegének időbeli változásából adódik, nem pedig a világegyetem tágulásából. Így ugye ezek a mezőingadozások a távoli galaxishalmazok esetében nagyobb vöröseltolódást eredményeznek, mint azt a hagyományos kozmológiai modellek előre jelzik, azaz feloldja az ellentmondást és hozza az előrejelzésében lefektetett adatokat.
Kérjük, használja a cikkek alján található megosztási lehetőségeket. A cikkek másolása másokkal való megosztás céljából sérti a HelloMagyar szerzői jogi szabályzatát. Engedély kéréséhez írjon e-mailt a info@hellomagyar.hu címre. Olvasd tovább itt: [link] | Helló Magyar
[link] | Helló Magyar
válasza:Idézem Dávid Gyula válaszát a cikkre:
" Nincs új a Nap (galaxisok) alatt.
Ezt az elméletet 1964-ben publikálta Fred Hoyle és Narlikar, nem sokkal a háttérsugárzás felfedezése után, megmentendő Hoyle korábbi állandósult állapotú (steady-state) kozmológiai elméletét.
A HN-modellben a téridő Minkowski-szerkezetű, görbületlen, a tér nem tágul, a galaxisok állnak. Ellenben az elemi részecskék tömege egy tömeggeneráló mezővel (ma úgy mondanánk: Higgs-mező) való kölcsönhatás következtében változik (jelenleg nő). Ezért a részecskékből felépülő makroszkópikus objektumok (csillagok, bolygók stb) mérete is változik, a jelen időszakban csökken. Így aztán azt tapasztaljuk, hogy pl a csillagok méretéhez képest a galaxisok távolsága nő, és ezt interpretáljuk (HN szerint tévesen) az univerzum tágulásaként.
HN részletes számolásokkal igazolta, hogy így valóban megkaphatjuk a galaxisok távolodásának ismert skálafüggvényét. E modellben a kozmikus háttérsugárzásra is természetes magyarázatot lehetett találni.
A modellt részletesen kidolgozták, és évtizedeken át a Standard Modell vetélytársaként tartották számon.
Amikor azonban 1989-ben a COBE műhold pontosan megmérte a háttérsugárzás spektrumát, és az eltért a HN által jósolttól, Hoyle elegáns, igazi tudóshoz méltó gesztussal visszavonta az elméletet, és elismerte a konkurens modell győzelmét.
A mostani 15 perces "szenzációt" kavaró modellben a fenti leírtak számos motívuma visszaköszön, néhány manapság divatos szakkifejezéssel (axion, fluktuáció) dúsítva. Az új modell szerzői valószínűleg nem olvasták a szakma történelmét, és nem ismerik a Hoyle-Narlikar elméletet.
Vagy lehet, hogy nagyon is ismerik, csak abban bíznak, hogy mások nem ismerik."
válasza:Nos, a ls jó forrás, de a hellomagyart kukázhatod tudományos téren.
Lombriser elmélete annyi bizonyítandó előzetes feltételt tartalmaz, hogy egyelőre hipotézisnek is gyengécske. Szép elgondolás, de előtte a kezdőfeltételeket illenék felmutatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!