Mindenki a magenta sárgásabb árnyalatát ítéli meg alapszínnek?

A magenta szín alapból nem lehet "sárgás", mert a lényege az, hogy a zöld összetevőt egyáltalán nem tartalmazza, míg a sárga színárnyalatoknak a zöld az egyik lényeges összetevője.

Mindenki a fiziológiai szempontból optimális összetevőket maximális mértékben tartalmazó színeket tekinti alapszíneknek, és ezek általában a legrikítóbbak is az emberi szem számára!

Az alapszínek ragyognak a legélénkebbek, ennyi igaz. De az nem igaz, hogy nekik kellene a legszebbnek is lenniük.

A festékek nem tudnak mindent megjeleníteni, amit a képernyő meg tud mutatni. Minden csak közelítés.

Mindenki? - Ez merő túlzás. Van, aki tudatában sincs ilyennek.

Alapszín - Ennek van egy tudománya. Az egyik oldalát 3-as nagyon jól leírta (Szép munka! Gratulálok neked! Ment a pozitív.). A másik oldala a kikeverhetőségen alapszik.

Az pedig egy másik kérdés lenne, hogy ki melyik színt tekinti a legszebbnek, de talán itt nem ez a kérdés, noha úgy érzem, hogy érintőlegesen ez is / a kérdés.

Ha ez (is) lenne a kérdés, akkor: Sokszor a legszebb dolgokat magától értetődő, teljesen természetes dolgoknak vesszük és ezért nem is tudunk róla, hogy mennyire is szépek. A legtöbb esetben csak akkor tudatosul bennünk, hogy mennyire is szép mikor annak hiányát érzékeljük, vagy egy lépéssel mésőbb: mikor a hiányát kellően sokáig érzékeltük és utána ismét látjuk teljes szépségében.

Egy személyes beszámoló: Sok-sok hónapig olyan helyen laktam, ahol alig kaptam napfényt. Csak nyugati fekvésű ablak volt a szobámban. Ezentúl még jó nagy lombozat is volt kint, ami a lenyugvó Napot nagyon takarta. Naponta tehát csak egy kevés ideig, és akkor is naplemente környékén sütött be a Nap (ha nem volt felhős...). Emellett Rendkívül kicsi helyen jött be a fény. A redőnyt rendszerint háromnegyedig leengedve tartottam, mert nem szerettem volna, hogy belássanak. A legtöbb esetben egy 50 x 60 cm-es részen tudott bejönni a fény. Kint a szabadban nem sokat tudtam és akartam lenni a lakókörnyezet miatt. 11,5 m²-es volt a szobám. Mindenki képzelje el, hogy milyen lehet ilyen kis helyen élni: 1 asztal, 1 szekrény, sok-sok műanyag és karton doboz, meg alvóhely (nem, nem ágy, hanem egy felfújható matrac) - minden "színtelen" volt körülöttem vagy inkább esztétika hiányos, diszharmónikus. Ezenkívül nem fehér volt a fal (hanem...nem tudom megnevezni a színt vagy a mintát, de nagyon enyhén sárgás-barnás) és nem is festék volt rajta, ami jobban veri vissza a fényt, hanem tapéta. Ebbe a helyiségbe 3 db 20W-os fehér fényű (tehát 4000K-es) LED izzót tettem. Már az első is markáns hatással volt rám (és az még nem is 20W-os volt, hanem 8,5 W-os), de összességében még mindig kevés volt Számomra. Lakótársaim csak álmélkodtak, hogy hogyan tudok bent lenni ilyen erős fényben. Ők meleg fényű (2700K-es), tehát sárgás árnyalatú fényforrásokat használtak mindenhol. Ennél sokkal többet is elbírtam volna, és igényeltem is, de nem volt több foglalat vagy erősebb LED izzót nem tudtam venni (vagy annyit nem tudtam és nem is akartam kiadni értük...4.200 Ft-ot 1 db LED izzóért (mármint 3 éve volt ennyi...azóta ugye felmentek az árak)). Ezen tartózkodásom alatt egyes színeket és színkombinációkat rendkívül szépnek kezdtem el látni és a rendkívül élénk, rendkívül rikító színek lettek a kedvenceim (neonzöld, neonkék, neonarancssárga, neonsárga stb., a piros nem.). És olyan reakcióim lettek az ilyen színektől és az ilyen színeket megfelelő mennyiségben tartalmazó képektől, hogy azt már egy más "érzékszervnek" tekintem, mert irreálisnak tűnő reakciókat váltottak ki belőlem. Furcsán hangzik, de egy másik érzelmem pótlódott ezekből. Hát ilyen az, amikor az ember meg van fosztva huzamosabb ideig a szükséges világosságtól és a szükséges színek természetes lététől. Még annyit, hogy volt, hogy csak azért, hogy pótoljam ezeket a színeket, élénk színű képeket nyomtattattam ki és sokszor sokáig néztem azokat.