Miért a dióda feltalálásával vált lehetőség az első rádiók megépítésére? Mi szerepe van a diódának egy rádió áramkörében? Sima egyenirányításon kívül mit tud egy ilyen áramkörben csinálni?

"Mit csinál egy dióda egy rádióban?"

Egyenirányít, "levágja" az amplitúdó-modulált jel negatív felét.

"de ott is a lényeget inkább egy kondenzátor végzi a diódák után."

A kondenzátor pedig a aluláteresztő szűrőként funkcionál, elnyomja a még megmaradt rádiófrekvenciás jel maradékát.

Talán erről az ábráról:

[link]

érthetővé válik.

Az állításod egész egyszerűen nem igaz!

A gyakorlatilag jelentős rádiózás távíróüzemmel kezdődött, és egy rakás szellemes (de javarészt érzéketlen) módszert használtak a hullámok detektálására. A jelentősebbek közül leginkább a kohérert és a mágneshuzal-detektort érdemes megemlíteni.

Fonikus üzemnél viszont nemcsak a kifinomult vételt, hanem a hangfrekvenciásan modulált adást is meg kellett oldani, ezt pedig már leginkább csak az Lieben-lámpa és hasonló ősi ion- és elektroncsöves eszközökkel lehetett megoldani.

Hőskori vergődések a dióda előtti korból:

[link]

[link]

[link]

[link]

Kérdező naiv véleménynyilvánítása:

"Az egyik irányba engedi folyni az áramot, a másik irányba zár. Rém egyszerű. Ennél többet nem tud."

Válasz:

Igen - egyszerűen néz ki a téma - de egy kukából kimentett kínai 1N4148 jeldióda is minimum 100 MHz-en képes detektálni a nagyfrekvenciás jelet. Én nem hiszem, hogy ezt képes lennél elektromágneses jelfogóval, stb. megoldani!

Nem a dióda feltalálásával vált lehetővé az első rádiók megépítése, mert előtte már alkalmaztak más megoldásokat, például kohérer, kristálydetektor. A kristálydetektor is felfogható egyfajta diódának. A kristálydetektor általában egy üveghengerben elhelyezett valamilyen kristály, például galenit volt. Ez volt az egyik elektróda, a másik egy acélhuzal volt. Az acélhuzalt, egy kis gombbal lehetett mozgatni, hozzá kellett érinteni a kristályhoz és meg kellett keresni az „érzékeny” pontokat. Ekkor egyenirányító hatás lépett fel. Viszont ez nem volt állandó, egy idő után újra keresni kellett a kristályon érzékeny pontot. Az elektroncső diódánál, majd később a félvezető diódánál az előző probléma már nem lépett fel. A rádióban a dióda elsődleges feladata a demoduláció:

[link]

[link]

Egy rádióban ezenkívül más feladatokra is használnak diódát. Például a transzformátor szekunder feszültség feszültségének egyenirányítása, szabályozó feszültség előállítása, rezgőkörök hangolása kapacitásdiódákkal, URH vevőben az automatikus frekvencia kontrollt is kapacitásdiódával oldották meg.

És amikor egy magyar a sima tűs diódához egy 3. elektródát csatlakoztatott észrevette,hogy befolyásolni tudta a dióda áramát.

Ma, ha ránézel egy tranzisztor elvi ábráját látod.

Elődünk nem jutott tovább.

Nevére sajnos nem emlékszem.

És én akkor születtem, amikor még nem volt tranzisztor...

"Mit csinál egy dióda egy rádióban?"

Rádiót csinál az alkatrészekből. Itt van a legegyszerűbb detektoros vevőnek hívott rádió, mely gyakorlatilag egy rezgőkörből és egy diódából áll:

[link]

"Nevére sajnos nem emlékszem."

Nem egyforma neve volt a háromnak, azaz nevükre.

Bardeen, Brattain és Shockley voltak.

7

Talán rá gondoltál:

[link]

Kemény Károly kísérletezett azzal, hogy a kristálydetektorhoz egy harmadik elektródát csatlakoztatott. E cikkben tápfeszültség nélküli megoldásokat mutatott be, majd a végén írta, hogy legközelebb tápfeszültséggel kombinált megoldásokra tér rá. Erre viszont már nem került sor. Ezzel a témával foglalkozott az 1971-es Rádiótechnika Évkönyvében Stefanik Pál: „1930: Tranzisztor?!” című cikke az 54-57. oldalon.