Ha úgy vesszük, minden szilárd test folyékony, csak lassan folyik, nem?

A kristályos szilárd anyagok teljesen stabilak.

Az amorf anyagok tudnak megfolyni hosszú időtávon. De azok sem úgy mint a folyadék, mivel különböző időskálákon történik a mozgása, és ahogy öregedik egyre lassul. Amíg a folyadék nem tud öregedni, végig állandó a mozgási hajlandósága.

"Ha úgy vesszük, minden szilárd test folyékony, csak lassan folyik, nem?"

A szilárd anyagokban az atomok mozgását olyan kötőerők akadályozzák, aminek a leküzdéséhez egy bizonyos küszöbenergia szükséges. És ha ez a küszöbenergia nagyobb, mint a hőmozgás energiája, akkor az atomok (vagy a molekulák a molekulakristályokban) az idő haladtával sem mozdulnak el. Ilyenek pl. az ionkristályok.

A folyadékokban sok olyan állapot van, amelyeknél az atom kis energiával el tud mozdulni. Ilyenek pl. az amorf anyagok. Az üveg is ilyen. A szerkezete alapján folyadék.

A hétköznapi életben nem tekintjük annak és ez megfelel a gyakorlati alkalmazásoknak.

"minden szilárd test folyékony, csak lassan folyik, nem?"

Nem!

A fémekben fémes kötés, az atomrácsos anyagokban (pl. gyémánt) kovalens kötés, az ionrácsos anyagokban (pl.: NaCl) pedig ionkötés tartja helyén a rács alkotóit. Ezek elsőrendű kémiai kötések! Szó sincs arról, hogy a rácspontok szabadon kódorogjanak, mint a folyadékok alkotó elemei. [A többek által emlegetett amorf anyagokban az alkotórészek közötti kötőerők nem elsőrendű kötések. De az alkotó elemek ott sem mozognak szabadon. Ellentétben a folyadékokkal, ahol az alkotóelemek közti kölcsönhatás még gyengébb, az alkotórészek szabadon elmozdulhatnak, és felveszik az edény alakját.]

Másodrendű kötésekkel is létezik szilárd anyag. Pl. a cukor, ami molkulakristály.

A szilárd anyagok jellemzője, hogy létezik egy küszöbenergia az átrendeződéshez, ami nagyobb, mint a hőmozgás során fellépő kölcsönhatás. A szilárdakban emiatt nincs a folyadékokra jellemző folyamatos deformáció.