A hippokratészi esküben az szerepel, hogy tilos a magzatot elvenni. Ha a nőgyógyászok is leteszik az esküt, akkor nekik a munkájuk meghágni ezt az abortusszal? Vagy ez akkor hogy van?

biztos, hogy szerepel ez benne?

egyébként meg a hippokratészi eskü arról szól, hogy életet mentenek, és ha a megfogant babának nem az életéért küzdenek, hanem elveszik azt, akkor- ez hülyén hangzik- de tul.képp nem ütközik bele a fogadalom alapszabályaiba.

egyébként meg mindenki hadd döntsön már arról hogy megtartja e a gyereket vagy sem? nem azt mondom, ha jók a körülmények, meg egészséges a várt baba, akkor jöjjön, ne vetesse el, de ha putriba él, vagy a gyerekről megmondják, hogy pl értelmileg fogyatékos lesz, akkor mégis mi a fenéért szülné meg? lehet hogy ez a modern taigetosz, de ha őszinték akarunk lenni és nem álszenteskedni, akkor valójában mindenki beláthatja, hogy a szellemileg fogyatékos emberek hátráltatják( szomorítják, nyomorítják, stb) a társadalmat és a családot is, ahova születnek.

Sok helyen nem az eredeti Hippokratészi esküt teszik le, sőt szerintem, a világon sehol sem használják. Csak az elnevezésében maradt fent Hippokratész neve...

Amúgy jól írták, az eskü formaság, semmilyen törvényi kötelezettséggel nem jár.

Orvosi esküt tesznek. Az hogy a Hippokratészi esküt csak egy megszokott tévedés.

A Hippokratészi esküben az van benne hogy a korban kontár, barbár sarlatánságnak tartott sebborbélyság tiltása. A sebborbélyság jelentette az olyan dolgokat amiben konkrétan hozzáértek a beteghez. Sebek összevarrása, amputálás stb. Szar lenne ha a sebészeknek le kéne tenni.

Ez az eredeti eskü fordítása:

,,Esküszöm a gyógyító Appollóra, Aszklepioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennõre, akiket tanukul hívok, hogy minden erõmmel és tehetségemmel megtartom a következõ kötelességeimet: tanáromat, akitõl e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat lerovom; utódait testvéreimnek tekintem, oktatom õket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és mesterem fiaira és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másokra azonban nem. Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az õ javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megõrzöm életemet és tudományomat. Sohasem fogok hólyagkövet operálni, hanem átengedem ezt azoknak, akiknek ez a mesterségük. Minden házba a betegek javára lépek be, s õrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nõk szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok, vagy hallok - akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben - nem fogom kifecsegni, hanem megõrzöm. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegõ leszek, történjék ennek ellenkezõje."

Ez már talán a nyolcadik olyan kérdés, ahol egy vallásos ember tényként ír le egy nem létező dolgot, aztán egy kérdéssel igyekszik elterelni róla a figyelmet.

Szerintem ez nem valami becsületes dolog. Nem tudom, hogyan egyezteti össze a vallásával.

Itt írták felettem az eredei eskü szövegét, amely szerint nem adható magzatelhajtó gyógyszer. Már itt ki lehet bújni. Amúgy manapság ERRE a szövegre esküsznek a végzősök:

[link]

21:38:

Hasonlóan gondolom én is.

A másik eshetőség: ha a szegény gyerek nem várt, akkor nem garantált, hogy ha megszületik, szeretni fogják. Miért jó úgy megszületni, ha utána meg lesz nyomorítva lelkileg, mert senkinek nem kell? Nem hiába kérnek néhányan abortuszt. Ha a leendő anya nem érzi magát (még) alkalmasnak a gyerekvállalásra, akkor nem is tud a gyereknek normális életet biztosítani.