Miért van az, hogy egy örökmozgós, fénysebességes, feketelyukas kérdéshez írnak rengetegen és egy gyakorlati példára kérdező témához meg senki?

Azért mert egy "örökmozgós, fénysebességes, feketelyukas kérdéshez " lehet írni minden féle sületlenséget is scif ből meg csak úgyhasraütésből.

A gyakorlati példához pedig általában stabil ekzakt tudás kell ahol gyórsan kilóg a lólába ha valaki csak tippelget vagy mesét mondd és nem ért hozzá.

Ha a fekete lyukakról tennének fel gyakorlati kérdést, ahhoz is kevesen írnának. Általánis ismertetést könnyebb írni egy témáról. A téma mélységébe menő kérdésekhez viszont szaktudás kell.

fénysebesség és fekete lyukak - igazából ezekről is fel lehetne tenni fizikusi szintű gyakorlati kérdéseket, de a legtöbben csak alapdolgokra kérdeznek rá (pl. "most miééért nem lehet gyorsabban menni mint e fény?" Ezekhez aránylag kevés műveltség és/vagy utánajárás kell.) Örökmozgók dettó - rendszerint az a kérdés hogy "de miééért nem mozoghat örökké? akkor se ha így csinálom? és ha az újság azt írta akkor lehetséges?" Ezek nem tényleges szakmai kérdések, csak tájékozatlanság.

De ha valaki feltenne egy kérdést hogy mondjuk néhány mutató alapján számítsam már ki egy Swarzschild-féle fekete lyuk Hawking sugárzási mutatóját, köpni nyelni nem tudnék. :D Csak ilyenekre aránylag kevés embernek van szüksége, műszaki kérdésekhez segítségre viszont annál inkább.

Csak csatlakozni tudok az eddig válaszolók táborához, miszerint egy gyakorlati kérdéshez szaktudás szükségeltetik, ami a téma alaposabb ismeretét követeli meg. A feketelyukas-fénysebességes-örökmozgós kérdések tényleg többségében az alapokra kérdeznek rá, ezeket azért tudományterülettől függetlenül mindenki kapisgálja, aki egy kicsit is figyelt középiskolai fizikán (vagy az egyetem alatt), így ezekhez több válaszoló jut. Egy konkrét feladathoz lehet, hogy olyan ismeretek szükségesek, amiket egy témában nem jártas ember még csak megtippelni sem tud, ezért eleve kisebb a válaszolók alaphalmaza. Aztán ha a témához senki sem ért, vagy senki sem ért annyira, hogy a kérdésre választ adhasson, nem fogják odaírni, hogy "sajnálom, nem tudok segíteni", mert ugyan ez is segítség valamilyen szinten (pl. leírja, hogy ő ugyan ilyen területen dolgozik, de ötlete sincs), de lepontozással jár - hiszen semennyire sem volt hasznos a válasz -, azt meg nem szeretné senki. Jobb hasznos tudást átadni, mint bevallani, hol van a tudásunk határa.

Egy kiegészítés: illetve hát az ilyen fénysebesség-feketelyuk-örökmozgó kérdéseknél remekül lehet szórakozni mind a kérdésen, mind a kérdező tudatlanságából fakadó pökhendiségén, mind a vicces válaszokon. Most próbáld ugyanezt egy gyakorlati kérdésnél... Ha meg nem szórakozni akarunk, akkor bennünk van a tanár: meg akarjuk tanítani a kérdezőt gondolkodni, utánajárni, vagy tisztázni akarjuk, hol tévedett.