"Lehet hinni az istenekben, szellemekben vasorrú bábákban, sellőkben, hupikék törtpikékben, de ami tény és való, abban nem kell hinni. " - Rendben, de mi tesz valamit ténnyé?

"1. A megismerhetőség kritériuma hogyan alkalmazható pl. a történelmi megállapításokkal vagy az evolúcióval kapcsolatban?"

Ebben a kérdésben maradnék Dulai Alfrédnál:

"De még a történeti tudományoknál (asztronómia, geológia, archeológia, evolúciós biológia) is tesztelhetők a hipotézisek annak ellenőrzésével, hogy ezek megfelelnek-e a fizikai bizonyítékoknak és ellenőrizhető előrejelzésekhez vezetnek-e. Az evolúció például utalt arra, hogy az emberek legkorábbi ismert (5 millió éves) ősei és az anatómiai értelemben modern emberek megjelenése (100 ezer évvel ezelőtt) között meg kell találni az emberszerű élőlények maradványait, melyeknél a tulajdonságok fokozatosan egyre kevésbé majomszerűek. Ezt a fosszilis leletek be is bizonyították. De nem számíthatunk, és nem is találunk emberi maradványokat a jura időszaki (150 millió éves) rétegekben. Az evolúciós biológia ettől sokkal finomabb előrejelzéseket nyújt, és a kutatók folyamatosan tesztelik ezeket."

"2. Miben befolyásolja ez az egyén szemléletét? Hiszen egyértelmű, hogy nem mindenki fogja megpróbálni kísérleti módon reprodukálni adott tudományos elméletet. Persze hihet abban, hogy reprodukálható, de ez megint csak nem más, mint hit, nem közvetlen tudás."

Ebben a kérdésben inkább Eric Fromm-hoz nyúlnék:

"Mi a hit? Vajon szükségképpen Istenben vagy vallási dogmákban való hitet jelent? Okvetlenül ellentétes az értelemmel és a racionális gondolkodással? Hogy a hit problémáját megérthessük,mindenekelőtt különbséget kell tennünk racionális és irracionális hit között. Irracionálisnak nevezem azt a hitet (személyben vagy eszmében), amely azon alapul, hogy az ember aláveti magát valamely irracionális tekintélynek.

A racionális hit, ellenkezőleg, az ember gondolati vagy érzelmi tapasztalatában gyökerező meggyőződés. Elsősorban nem a hit valamiben, hanem meggyőződéseink bizonyosságának és szilárdságának a minősége. A hit inkább az egész személyiséget átható jellemvonás, mintsem egyvalaminek a hívése.A racionális hit a termékeny intellektuális és érzelmi tevékenységben gyökerezik. A racionális gondolkodásnak, amelyben közhiedelem szerint a hitnek nincs helye, fontos összetevője a racionális hit. Hogyan jut például a tudós új felfedezésre? Úgy kezd hozzá, hogy kísérletet kísérlet után végez el, tényt tényre halmoz,és közben nem él benne egy látomás arról, hogy mit szeretne megtalálni? Igazán fontos felfedezés ritkán született ezen a módon bárhol is. Aminthogy fontos következtetésekre sem jutottak még az emberek olyankor, amikor csak vaktában fantáziáltak.

A teremtő gondolkodás folyamata az emberi erőfeszítések bármely területén gyakran kezdődik azzal, amit "racionális látomásnak" nevezhetünk, és maga is számottevő előzetes stúdium, reflektív gondolkodás és megfigyelés eredménye. Mikor a tudósnak sikerül elegendő adatot összegyűjtenie vagy egy matematikai képletet kidolgoznia, hogy eredeti látomását hitelt érdemlően valószínűsítse, azt mondhatjuk, hogy eljutott egy kísérleti hipotézishez. A gondos elemzés, amely tisztázza a hipotézis lehetséges következményeit, és a feltevést alátámasztó adatok összegyűjtése egy adekvátabb hipotézishez vezet, amely végül talán beleolvad egy átfogóelméletbe.

A tudomány története bőséges példatárát kínálja az értelembe vetett hitnek és az igazság látomásainak. Kopernikusz, Kepler, Galilei és Newton mind rendíthetetlenül hittek az értelemben. Ugyanezért égették meg a máglyán Brunót és közösítették ki Spinozát. Egy racionális látomás megfogamzásától az elmélet kidolgozásáig minden lépéshez szükséges a hit: hit a látomásban mint racionálisan igazolható célban, amit érdemes követni, hit a hipotézisben mint valószínű és hihető tételben és hit a végső elméletben, legalábbis amíg érvényessége körül nem alakul ki általános egyetértés. Ez a hit az ember saját tapasztalatában, a gondolkodása erejébe vetett bizalomban, a megfigyelésben és a józan ítéletben gyökerezik.

Az irracionális hit azt jelenti, hogy valamit igaznak fogadok el, mert egy tekintély vagy a többség azt mondja; a racionális hit gyökere viszont a független meggyőződés, amely az ember saját termékeny megfigyelésén és gondolkodásán alapul, dacolva a többségvéleményével."

abban hiszel, amit a saját szemeddel nem látsz(pl Isten) amit viszont látsz, ahhoz nincs szükséged hitre, mert ott van előtted

ezért értelmetlen a következő kijelentés: "Hiszem, ha látom"

ha látod, miért lenne szükséged hitre???

A megismerés folyamata szerintem jelentősen befolyásolja az egyén szemléletét. Az az érzésem, ahogyan magzati fejlődésünk utánozza az evolúciót, és keresztülmegyünk számos stádiumon, a tudatunk is végig megy bizonyos fejlődésen, ha nem zárjuk be. Nagyon sokan vannak, akik saját maguk zárják a saját véleményük börtönébe magukat.

Az előbb felemeltem a ceruzám és elejtettem. Leesett, ez tény. De ha jobban belegondolsz, ez egy fantasztikusan érdekes kísérlet volt. Máris két részletre bontottam. A jelenségre, amit megfigyelek és a magyarázatra. Nagyon fontos, hogy a jelenséget pontosan figyeljük meg és írjuk le, és ügyeljünk a kísérlet körülményeire. Ezután belefoghatunk a jelenség magyarázatába. A tudományban az, hogy ha valaki valamit rosszul magyarázott meg, általában kisebb bajt jelent, mintha valamit rosszul figyelt meg. Szerintem ténnyé akkor válik valami, amikor az emberek leegyszerűsítik, megszokják és elfogadják a jelenséget a magyarázatával együtt. Általában ekkor szokott idővel beütni valami nagy dolog, mikor valaki rájön, hogy hoppá!! ez nem is így van. Ekkor az illetőt a többség eleinte hülyének nézi (volt, hogy el is égették). Aztán idővel változik a többség véleménye is.