Kémiában mit jelent a stabilitási szorzat? Mire használják, mi a jele és hogyan számítják?

Egy M fémion és L ligandum (töltések mellőzésével) között lejátszódó többlépcsős komplexképződés a következő egyensúlyi reakciók segítségével írható le:

M + L <=> ML

K1=[ML]/[M][L]

ML + L <=> ML2

K2=[ML2]/[ML][L]

.

.

.

ML(n-1) + L <=> MLn

Kn=[MLn]/[ML(n-1)][L]

K1, K2,...Kn egyensúlyi állandók az egyes komplexek stabilitási állandói.

Az egyensúlyi állandók szorzata a bruttó stabilitási állandó vagy komplex szorzat:

βn = K1K2...Kn

M + n L <=> MLn

βn=[MLn]/[M][L]^n

β-át a K' látszólagos komplexképződési (stabilitási) állandó kiszámítására használják például komplexometriás titrálásoknál, amennyiben a koplexképződést az M fémion és/vagy G ligandum mellékreakciója kíséri.

Például ha az M fémion a G ligandum mellett az L ligandummal is komplexet képez (lásd fent),

M + G <=> MG

K=[MG]/[M][G]

akkor K'=K/αM(L)

ahol αM(L) az M fémion L ligandummal történő mellékrekcióját figyelembevevő α függvény:

αM(L)=1+K1[L]+K1K2[L]^2+...+K1K2...Kn[L]^n

αM(L)=1+β1[L]+β2[L]^2+...+βn[L]^n

/Forrás: Dr.Kristóf János, Dr. Horváth Erzsébet: Kémiai analízis, Veszprém 2002./