Miért alakulhat ki H2 molekulában gyengébb másodrendű kötés mint Cl2 molekulában? H2 kötési energiája 436kj/mol ezzel szemben a Cl2 kötési energiája csak 243kj/mol! Nem a klórban kellene gyengébb másodrendű kötés legyen?

Hát nem tudom honnan veszed, hogy a nagyobb tömegszámúnak kellene gyengébb másodrendű kötésnek lennie.

Ez pont fordítva van.

-Ácsi, a kötési energia másodrendűben életben nem lesz ekkora értékű. Ez az elsőrendű kötési energiája ami viszont pontatlan adat. Ez viszont teljesen más dolog függvénye.

Mivel a kémiát még most kezded, emiatt egy kicsit visszamegyek az atomszerkezetre.

A proton kerül ugye alapesetben egy elektron kering. Ez a hidrogénatom. Ennek megvan a távolsága energiája stb.

Itt az atompálya nagyjából gömbszimmetrikus. Ha két proton közel kerül egymáshoz akkor hidrogénmolekula jön létre. Azaz közös elektronpárral rendelkezik a két proton. Ezek egyébként emelett még rezegnek is, mert ha a két proton eltávolodik bármilyen irányba, akkor fellép egy erő, ami visszatériti őket egy az eredeti helyzetre(emiatt stabil a molekula), ennek a rezgésnek egyébként köze van a forrásponthoz is, ami hidrogén esetében -229 fok. Ez idáig alap.

A klór viszont már nem( bár ugyanúgy tanítják)

Az atompálya itt már teljesen másképpen alakul ki.

Az atommagra rákerül simán két elektron( megfelelő spinnel). A harmadik elektron új pályára kerül( itt jön be egy kis fizika). A harmadik elektronra hat az első pálya két elektronjának taszítása, és az atommag pályája. A negyedik is simán rákerül erre a pályára. Itt még több erőt kell összegezni hogy meglegyen az optimális energia), végül eljutunk a klórig, itt összesen 16 elektron és a mag vonzását kell egyensúlyozni ahhoz, hogy stabil pálya alakuljon ki. (emiatt elég "torz" p pályája van, ugyanis amiket mutogattak nektek( gondolom középsulis vagy) az max csak a hidrogén gerjesztett állapotaiban jön elő)

Emiatt a klór molekulái relatíve közelebb vannak egymáshoz mint a hidrogéné, tehát a két elektron ritkábban tartózkodik az egyik atomnál mint a másiknál, valamint a klórmolekulák jobban elférnek egymás mellett, mikor folyékony halmazállapottá alakulnak. Ez a torz pálya következménye. Általánosságban azt lehet elmondani:

hogy a rendszám növekedésével nő az olvadáspont-> ami erősebb másodrendű kötést jelent

Az elsőrendű kötési energiánál viszont a konkrét pálya befolyásolja, illetve az, hogy a kötésben résztvevő atomnak mekkora az elektronegativitás különbsége.

A másodrendű kötés diszperziós kölcsönhatásnál -> 0,8-10 Kj/mol körül van, a hidrogénkötés pedig 12 kj/mol körül van.

Még, ha többé kevésbé az előző válaszoló helyes választ is adott, magát a kérdést és már eleve a kérdésben lévő elvi tévedéseket figyelembe véve nem hiszem, hogy a kérdező 100%-ig megértette a lényeget. Főleg nem olyan szinten, ahogy az neki esetleg az iskolában kell.

Szóval:

A kémiai kötéseket több szempont szerint is lehet csoportosítani. Az egyik az erősségük szerinti csoportosítás, pontosabban aszerint, hogy hol is hat az a kötés. Az un. elsőrendű kémiai kötések az atomok/ionok között hatnak, erős kötések, ezeknek a felszakításához szükséges energia az un. kötési energia. Ezek a kötések: kovalens kötés, fémes kötés, ionos kötés. Ezeket intramolekuláris kötésnek is szokás esetleg nevezni (nem túl következetes módon).

A másik család az un. intermolekuláris kötések, vagyis azok a kötések, melyek a molekulák között hatnak (azaz a molekulákon "kívül"). Ezek jóval gyengébb kötések (azaz könnyebb felszakítani őket), mint az elsőrendű kötések.

Igen leegyszerűsítve (de középiskolai szinten abszolút kielégítő módon), azt mondhatjuk, hogy két fajta ilyen kötés van, illetve három, de a harmadik az valójában egy speciális eset.

Ha apoláris molekulák között vizsgáljuk a kölcsönhatásokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy csak nagyon-nagyon gyenge un. diszperziós kölcsönhatások alakulhatnak ki a molekulák között, és ezek is inkább csak alacsonyabb hőmérsékleten válnak igazán számottevővé (legalábbis hétköznapi értelemben). Ez a vonzó kölcsönhatás a molekulák folyamatos mozgására és ebből következően a folyamatos ütközésükre vezethető vissza. Általában elmondható, hogy a "nagyobb" molekulák ütközésekor erősebb vonzóerő alakulhat ki. Tehát a nagyobb elektronfelhővel rendelkező klórmolekulák között erősebb lesz ez a kölcsönhatás (legalábbis elméletileg; de a valóságban is ez igazolódik), mint a hidrogénmolekulák között. Ezt az állítást könnyedén beláthatjuk, ha a két molekula forráspontját összevetjük. Látható, hogy a hidrogén már sokkal alacsonyabb hőmérsékleten is elforr, mint a klór, tehát gyengébbek a molekulák közötti kölcsönhatások.

A másik fajta ilyen másodrendű kötés az un. dipol-dipol kölcsönhatás, ami a poláris (dipólusos) molekulára jellemző leginkább és ennek egy speciális (de nagyon fontos és különböző) fajtája harmadik, az un. hidrogén-kötés.