Tegyük fel, hogy keresztül tudjuk fúrni a Földet, és építhetünk egy alagutat, amely pontosan a Föld közepén halad át, és átér a túloldalra. Mi történik azzal a tárggyal (vagy akár élőlénnyel), aki ebbe beleesik?

Tekintsünk el most attól, hogy odalent nagyon meleg van, és attól is, hogy a túloldalon valószínűleg pont egy óceánba "ütközünk". Ez csupán elméleti kérdés.

Ha egy nagyon mély kútba beleejtünk valamit, az ugyebár addig esik, amíg el nem éri a kút fenekét. Ha ez a kút olyan mély, hogy eléri a glóbusz geometriai középpontját, gondolom odáig is zuhanna. Ha viszont egy alagút már "mélyebb" lenne, mint a földsugár, akkor egy képzeletbeli zuhanás során túl kell haladnunk a középponton, viszont onnantól kezdve már "felfelé" esünk, a másik oldal felől nézve.

Jelenlegi legjobb tudásom szerint én arra gondolok, hogy egy zuhanó test a Föld középpontjáig gyorsuló mozgással (tehát növekvő sebességgel) zuhanna, de onnantól kezdve a sebessége csökkenne, hiszen távolodna a középponttól, éppen "felfelé esne". A sebessége egy bizonyos ponton (valószínűleg még az alagút túloldala előtt) elérné a 0-t, és ismét visszaesne, gyorsulna a középpontig, onnan lassulna, aztán újra visszazuhanna. Tehát csillapodó amplitúdójú oszcilláló mozgást végezne, amíg meg nem állna, éppen a középpontban.

Korrekt-e ez az elképzelés? Mi történne vele a középpontban, mekkora gravitáció hatna rá? Lehetséges, hogy ott nem vonzaná semmi, és csak "lebegne" az alagút közepén?