Honnan tudják a tudósok hogy a Tejútrendszer egy spirális galaxis?

A csillagok távolságát magunk körül "látjuk" tudjuk mérni. Ebből fel lehet rajzolni a kar azon részét, ami körülöttünk van, és abból kirajzolódik szépen a kar szerkezete.

Egy részét látjuk a távolabbi karnak is, amelyiket nem takarja a galaxis magja. És rengeteg, nagyon-nagyon sok távoli galaxist látunk - amelyek így vagy úgy szabályosak. Az ismeretek alapján rá tudunk bökni, hogy belülről nézve milyen alakzatra hasonlít a mienk. És ez adja ki a spirális galaxist.

Igen, nehéz ügy a tömeg közepéről megmondani a tömeg alakját, mégis sikerült megállapítani.

Sir Butcher jól írta.

A Nap a galaxis fősíkjához képest oszcillál, egyszer a sík egyik („alsó”), majd másik („felső”) oldalán tartózkodva.

Nem vagyunk tökéletesen a fősíkban, a legsűrűbbjében, ez is javít valamit a helyzeten.

Edward Mills Purcell (1912. augusztus 30. – 1997. március 7.) az NMR felfedezéséért 1952-ben megosztott fizikai Nobel díjat kapott a Felix Blochhal.

Purcell a csillagászatban is ért el tudományos eredményeket, ő volt az első, aki a semleges hidrogén atomok rádiósugárzását detektálta (a hiperfinom felhasadás következtében fellépő 21 cm-es rádióvonalat), melynek segítségével először váltak láthatóvá a Tejútrendszer spirálkarjai. Ez a megfigyelés segítette a rádiócsillagászat elindulását, a 21 cm-es rádióvonal mérése ma is a modern csillagászat fontos módszere.

Bocsánat, ez kimaradt:

mágneses magrezonancia (NMR)

A részletes magyarázatért fordulj az enciklopédiákhoz, itt nincs annyi hely és idő.

Nagy vonalakban mégis: vannak természettörvények. Az ember ezeket egyre jobban megismeri. Lényege, hogy egymásra épülnek, egymást befolyásolják, és mindig az egyensúlyt szolgálják. Az ember ezeket a matematika segítségével tudja modellezni. Ezután sok sok megfigyelés alapján felállítanak egy modellt (ezt nevezik kezdetben sejtésnek). elvégzik a szükséges számításokat, és vagy minden összhangban lesz, vagy nem. Utóbbi esetben módosítanak valahol, és újra számolnak. Ez addig tart, míg összhang nem jön létre az összes megfigyeléssel. Az idők során így alakult ki, hogy a legjobb modell (ami nem sért más megfigyelési eredményeket és az elmélettel is összhangban van) a spirál. Tehát ezt fogadják el. ha valami új felfedezés születik, akkor a dolgot azzal is szinkronba hozzák. Eddig a spirálmodell állta a próbákat.