Lehetséges lenne a múltat fényvisszaverődés alapján kutatni?

Elvileg lehetséges.

Gyakorlatilag a következőt képzeld el:

- mennyire könnyű a Holdról bármiféle földi eseményt megfigyelni? Mondjuk azt, hogy milyen újságot olvasol éppen?

- mennyire könnyű ezt úgy megfigyelni, hogy nem a Földre, hanem a Holdra irányítod a kamerát és a visszaverődéseket nézed?

- Mennyire könnyű ugyanezt a Földről megfigyelni (vagyis a visszaverődéseket vizsgálni a Holdon) ?

... és ez még csak 3 másodperc.

Most képzeld el ugyanezt a Jupiterrel - még ez is csak órákat jelent.

9 év az Alfa Kentauri lenne - biztos nagyon könnyű az ő ragyogó fényében megfigyelni azt a pár fotont (óránként? naponta?) - ami a mi Földünkről származik és visszaverődik az izzó csillagról.

De mondjuk nem jársz nagyon rossz úton... tudod-e, hogy ezt a jelenséget tényleg használják a gyakorlatban is?

Ugyanis a saját galaxisunk közepét látható fényben nem lehet innen vizsgálni, mert azt hatalmas porfelhők elnyelik közben.

Azonban azt meg tudjuk csinálni, hogy a merőlegesen induló és a távoli galaxisokról visszaverődő fényt vizsgáljuk.

De ehhez az kell, hogy a világ egyik legfényesebb jelenségét (fekete lyuk, ahogy éppen elnyel valamit) vizsgáljuk úgy, hogy egy egész galaxis minden egyes objektumán tükröződik.

Így is baromi nehéz vizsgálni, nem is hallottam még eredményekről.

Szerintem ez nem lehetséges. Először is, még ha egy sima tükör lenne is 1 fényévnyire, és ha az arról visszaverődő fényt vizsgálnánk, akkor sincs olyan technológiánk, hogy úgy felnagyítsuk a Földet, hogy az embereket is kivegyük belőle. A legcsúcsmodernebb technológiával is csak a bolygót és a felhőket látnánk, azt is elég pixelesen... Gondolj bele, a Plútó felszínéről sem tudunk innen normális képet csinálni, csak egy pixeles pacát (és a Plútó sokkal-sokkal közelebb van, mint egy fényév!).

És ez még csak egy fényév volt, és sima tükör.. Te pedig fényvisszaverő égitestekről beszélsz! Az égitesteknek nem sima a felszínük, így mindenképpen torz képet kapnánk vissza...

Aztán a következő problémám. Tegyük fel, hogy csúcstechnikával, több száz év múlva sikerülne megcsinálni mégis, hogy a visszavert fény alapján tudnánk vizsgálni az embert. Igen ám, de:

1. Honnan tudjuk, hogy az emberek, akiket látunk, felső nézetben, kicsodák és éppen mit csinálnak? Ugyanis nem egy filmet kapnánk, hanem csak pillanatképeket. A Föld ugyanis mozog és gondolj bele: pl. egy 5 fényévnyire lévő objektum látóteréből hamar kiúszik, azaz csak pillanatképek lennének, nem pedig filmek. Ha távcsöveztél már, tudnod kell, hogy ha beállítod a távcsövet egy pontra, és belenézel, akkor az égitestek hamar kiúsznak a látótérből. Ugyanígy egy X fényév távolságban lévő égitest csak egy rövid ideig (pár perc) veri vissza a Földet, azután már az űr más pontjait veri vissza... És minél távolabb mennénk, ez az idő annál rövidebb lenne, amíg a Földet tükrözi vissza.

Ilyen pillanatképekből pedig elég esetleges információkhoz jutnánk. Lehet, pont Jézus korából készülne egy ilyen pillanatkép, de mi van, ha épp akkor a Föld a másik oldalát mutatja?

2. Mivel a távolságskála minden pontján nincs egy objektum, így nem tudnánk tetszőlegesen visszanézni a múltba (tehát kitalálnánk, hogy az 1571-es Lepantói csatát akarjuk megnézni, amihez lehet, hogy pont abban a távolságban nincs is semmi, ami visszaverné a fényt... Tehát csak esetleges lenne az egész, mégpedig annyira esetleges (ugye, mint írtam, lehet, hogy a Föld épp nem is azt az oldalát mutatja, és nem filmeket, hanem csak pillanatképeket látnánk + sok történelmi esemény nem a szabad ég alatt, hanem épületekben zajlott - és abból semmit nem látnánk, csak az épületeket), hogy nem érné meg a befektetett pénzt szerintem ez.

Nincs értelme. Ha egy évre visszamenőleg akarsz infót akkor kell kell menned 1 fényévnyire.De az minimum egy évig tart.

Szóval jobban jársz ha itt maradsz.

Én is filóztam már ezen! :) Arra is gondoltam, hogy egy nagyon sűrű, átlátszó anyagból lehetne periszkópot csinálni.. mivel anyagi közegben a fény lassabban terjed. A gyémántnak pl 2,4-es törésmutatója van, vagyis a fény annak vákuum-beli sebességének csak a 41%-ával halad keresztül rajta - azaz ha lenne egy 1 fényév hosszú gyémánt periszkópom, amivel visszanézek saját magamra, azzal a 2,4 évvel korábbi énemet látnám! Nagyobb törésmutatójú anyag kifejlesztésével lehet redukálni a távolságot és növelni az időkülönbséget.. elvileg.

Gyakorlatilag ehhez kb 0% szennyeződés lehet csak az anyagban, amit nem hiszem, hogy meg lehetne csinálni :/

[link]

Első találat.

Amúgy #2-t senki sem olvasta el?

Az tény - a többi meg fantáziálgatás.

Az űrben lévő ködök, porok az azokon áthaladó fény erejét csökkentik. Ha egy porfelhő csökkenti a fény erejét valamilyen arányba és elég sok ilyen porfelhőn keresztül halad akkor egyszer elfogy főleg ha nem túl erős volt az a fényforrás.

Az hogy mit láthatunk meg (nagy finomságú távcsövek segítségével) van felső fizikai korlátja. A fényerőt nem lehet végtelenségig csökkenteni mivel nem folytonos a fény anyaga hanem diszkrét egységekből azaz fotonokból áll.

Az hogy mi pontosan ez felső fizikai korlát az pontosan nem tudom, de pl. az biztos, hogy egyetlen foton nem alkot képet.

Csak azért hogy megmutassam hogy ez mennyire esélytelen hogy működjön az említett felső fizikai korlátot vegyük végtelennek ekkor kvázi nincs ilyen korlát. Feltételezni kell , hogy az a fény vissza is verődik pont a műszerhez (is) és nem évekkel előtte elhaladt az a fény mielőtt meg lett építve vagy találunk másik ilyen felületet ami visszaveri és feltételezzük hogy vissza is verődik, nem ütközik semmilyen akadályba (pl kisbolygók hada nem árnyékolja le teljesen a visszaverődést)

Tekinthetjük egy f függvénynek a fényt mely a Föld felszínéről távolodik az űrbe. Ezt az f függvényt kell invertálni hogy visszaállítsuk a képet ami a Földön volt. Egy függvénynek akkor van inverze ha bijektív.

Egy egyszerű példa amivel én is próbálkoztam régebben (matlab-ban). Olyan fénykép mely készítéskor elmozdult. Ezt az elmozdulást helyreállítani próbáltam. Temérdek sok kiindulási kép lehet aminek nem túl sok köze van a valóságban lefényképezett dologhoz (persze elég furán és valószínűtlennek néztek ki), melyeket lefényképezve megfelelő elmozdítással fotózva pont ugyan az a fénykép lenne. Ezek közül ki lehet választani a legvalószínűbbet ami meg is felel a valóságnak, pedig ez csak egy egyszerű transzformáció volt (ehhez képest).

Ezen kívül láttam már érdekesebb képet is, mutatott a professzor akinek a képfeldolgozás a szakterülete egy rossz minőségű képet mely homályosítva és zajosítva lett. Utána meg mutatta az "eredeti" képet, az ember el is hitte hogy igen az a kép lehetett eredetileg, egy arckép volt. Utána mutatott egy másik képet amin egy félmeztelen nő volt háttal az is olyan hihetőnek látszódott hogy igen az a kép lehetett valójában. Természetesen bármilyen kép nem tűnt volna reálisnak hogy az volt az eredeti, csak olyan képek melyeknek bizonyos alakleíró tulajdonágaik közel állnak egymáshoz. (Nem bijektív függvény úgymond a kép "lebutítása".)

Felvetnék egy másik problémát is. Ilyen felbontáshoz HATALMAS optika kéne. Kulcsszavak: diffrakció, Airy folt. Egész szemléletesen mutatja meg a jelenséget ez a videó:

[link]