Hogyan állunk a Kaluza–Klein-elmélettel? Az egy elfeledett dolog, vagy van valódi relevanciája?

és akkor kérdezhetném, hogy a húrelmélettel hogyan állunk? illetve elméletekkel, mert nem mindegy melyikről beszélünk! A húrelméletek egyelőre elég gyenge lábon állnak tudomásom szerint.

És a wikipédiából idézve:

Az elmélet által leírt ötödik dimenzió egy kicsiny sugarú körbe van felcsavarodva. Ez önmagában nem lett volna baj, de az elmélet előírta, hogy a körnek térben is és időben is változatlannak kell lennie. Ez azonban nem felel meg Einstein általános relativitáselmélete lényegének, vagyis annak, hogy a térgeometria dinamikus természetű. Ha az általános relativitáselmélethez hozzáveszünk egy újabb térdimenziót, annak a geometriája dinamikus kell hogy legyen. Ebben az esetben a Kaluza–Klein elmélet szerint a gravitációs és elektromágneses hatások át tudnának alakulni egymásba. Azonban ilyen hatásokat nem tudtak megfigyelni a kísérleti fizikusok.

Az 1970-es évekre kiderült, hogy az összes neutrínó „balkezes” (a spinjük mindig az impulzusukkal ellenkező irányba mutat). Ezt az aszimmetriát a Kaluza–Klein-elmélet nem tudta megmagyarázni.

A kvantummechanika és az áltrel egy önmagában konzisztens elmélet, amik bizonyos skálákon már nem érvényesek, de matematikailag önkonzisztensek.

De ami a legfontosabb, hogy mindkettőnek számos jóslata, van amik ellenőrizhetők, sőt átalakították az egész technikánkat.

Ezzel szemben a húrelméletnek egyelőre semmilyen mérhető jóslata nincsen a gyakorlatban, és azt sem tudják, hogy akkor most pontosan hány és milyen dimenzió lenne a megfelelő.