Tudtok hétköznapi példákat mondani ezekre az energiákra?

Mozgási: mindennek van mozgási energiája, ami mozog.

Rugalmas: egy dologban akkor éled rugalmas energia, ha rugalmas alakváltozásra késztetjük. A rugó rugalmas energia tárolására alkalmas. Egy összenyomott rugó.

Egy megfeszített gumi.

Belső: Mindennek van belső energiája, aminek van hőmérséklete. Egy kályha elkezd melegedni és a belső energiáját átadja a szobának.

Ha lehet, én megpróbálnék már most elvonatkoztatni a rugóktól. Sok gyerekben csak ez marad meg, hogy a rugalmas energia az csak a rugókban van, pedig nem/nem ez a lényeg.

Rugalmas energia minden tárgyban van, amit arra kényszerítesz, hogy megváltoztassa az alakját. Ha megfogod a ruhád ujját, és kifeszíted/kinyújtod: rugalmas energia. Ha a gumilabdára rálépsz vagy a falnak vágod: rugalmas energia. Ha a saját arcodat vagy karodat nyomogatod: rugalmas energia.

A rugalmasság, rugalmas energia lényege a visszafordíthatóság. Ha elengeded, akkor "visszaugrik" az eredeti alakjába. Vannak olyan alakváltozások (amik szintén energiaátadással járnak), amiket nem tudsz egykönnyen visszafordítani: ha valami hajlik, törik...

De a legtöbb anyagnak van valamekkora rugalmassága, mielőtt ez bekövetkezik.

Például ha fémkardokat összeütögetsz, akkor is bizonyos erőt elviselnek károsodás nélkül, vissza"rezeg"nek az eredeti alakjukba.

(De lehetne említeni a folyadékokat is, amik ugyanezt a hatást követik. De ezeket más szabályokkal szoktuk jellemezni (bár a mechanizmus megegyezik), mint a szilárd testeket, tehát őket többnyire nem itt említjük.)

"Rugalmas energia minden tárgyban van, amit arra kényszerítesz, hogy megváltoztassa az alakját."

Ha már az általánosságra és a precízségre törekszünk, akkor engedd meg, hogy ebbe a mondatba belekössek.

Ugyanis ez a mondat így nem igaz. Bele kell tenni azt, hogy nem marad a deformálódott állapotában.

Ugyanis könnyen belátható, ha az anyagot pl. viszkózus csillapítással modellezzük, akkor nyugodtan lehet alakváltozás, rugalmas energia semmi nem lesz, u.i. minden befektetett energia el fog disszipálni.

Egyébként hogy még általánosabban tárgyalhassuk a kérdező felvetődő kérdését:

Minden valós anyagot valahogy ideális anyagra vezetünk vissza. Pl. egy pattogó gumilabdát úgy képzelhetünk, hogy benne van sok-sok kicsi rugó, melyek deformáció hatására rugóznak.

Viszont tökéletesen rugalmas labda nincs, ha elejtünk egy gumilabdát, az a talajjal való ütközések sorozata után egyre kisebb magasságokba ér vissza, végül megáll, azaz a betáplált energia eldisszipál hővé.

Ennek az az oka, hogy a labda nem csak kis rugók sokaságából áll, hanem vannak benne mondjuk olyan kis tartályok is, amik deformáció hatására nem tárolják az energiát (mint a rugók) hanem átalakítják hővé.

Vagyis minden anyag úgy képzelhető, hogy vannak benne rugók, és vannak benne ilyen tartályok.

Persze az már más kérdés, hogy ezek egymással hogy kapcsolódnak. Sorosan, párhuzamosan, vegyesen?

Ez már messze megy így nem is mennék bele.

Minden esetre a labda példáján látjuk azt, hogy mikor a benne elképzelt rugók energiát tárolnak, akkor az rugalmas energia, amikor a labda pattog, az a mozgási energia, amikor pedig a benne elképzelt tartályok megeszik az energiát, hővé alakítják, az lesz a belső energia, mert növelik a labda hőmérsékletét. (Persze egy idő után a labda a hőtöbletet átadja környezetének, így annak növeli a belső energiáját).

Amikor felfújod a biciklid kerekét.

Mozgatod a pumpát - mozgási energia.

A bicikli gumija megfeszül, nyúlik - rugalmas energia.

A pumpa pedig felmelegszik - belső energia.