3 vagy 4 dimenziós univerzumban élünk?

Amit mi érzékelünk, az 3+1 dimenzió (ezt úgy könnyű megérteni, hogy ha mozogsz, egy adott pont hozzád képest csak 3 irány mentén kerül arrébb, az idő nem változik attól, hogy te elmozdultál).

A relativitáselmélet 4 dimenziós világról beszél, eszerint tehát ha elmozdulsz, hozzád képest a tér mellett az idő is arrébb megy. Ezt mi nem érzékeljük, de csillagászati méretekben működik.

A kvantummechanikában jönnek ilyen huszonsok meg végtelen dimenziók, de azok elég absztrakt fogalmak, és nem nagyon lehet a fentiekhez hasonlóan szemléltetni.

Valójában a dimenzió csak egy matematikai fogalom, amit modellként alkalmazunk a valóságra. Az univerzumnak nincs dimenziója, mert honnan tudná az univerzum, hogy mi az a dimenzió? Inkább úgy kéne feltenni a kérdést, hogy hány dimenziós modellel tudjuk legjobban leírni az univerzum működését. Erre pedig sosem fogunk tudni biztos választ adni. Nagyon sokáig úgy tűnt, hogy a 3 dimenziós modellünk elég, aztán kiderült, hogy bizonyos esetekben 4 dimenzióra van szükségünk. Ha a jövőben találunk egy jól működő 376 dimenziós elméletet, még mindig nem lehetünk biztosak benne, hogy később nem jön egy még jobb 3847 dimenziós leírás.

A nemlinearitást és a tört dimenziókat ne keverd ide, az egy másik téma. A dimenzió éppen a LINEÁRIS algebrának az alapfogalma.

"viszont a mozgás sebessége a térben hatással van a belső szemlélő idejének múllására,"

Nem, arra pont nincsen. Sőt, mindenkinek jól jár az órája, csak a többieké nem.

A relativitáselméletben egy esemény megadásához négy adat kell, ezért nevezik négydimenziós térnek (remélem a fizikusok és matematikusok befogták kicsit a fülüket). Valójában azonban vannak olyan rendszerek, amik leírásához nagyon sok paraméter kellhet, ezek egy megfelelően sokdimenziós fázistérrel jellemezhetőek. E tekintetben a kérdés kissé bizonytalan, meg kell adni, hogy milyen rendszerről beszélünk.

A világegyetem leírására például lehet elegendő a négy dimenzió (nagy vonalakban), de a fejlődésére kidolgozott elméletek némelyike csak 26 dimenzióban működik. Igaz, hogy ez nem annyira elmélet, mint inkább hipotézis.

Amikor megbeszélsz egy találkozót, akkor mindig 4adatot kell megadnod, hogy a találkozó létre is Jöjjön. Pl

Találkozzunk Budapesten, a Lónyai utca 43 ( ezzel megadtad a szélességi, és hosszúsági koordinátákat) majd azt mondod, hogy 4. Emelet 3-mas ajtó ( ezzel a magassági és mégegy szélességi, vagy hosszúsági koordinátát. És a végén azt, hogy 2000.01.01- 17:00 kor. ( időkoordináta )

Ha valamelyik információt kiszedjük , már nem biztos, hogy létrejön a találkozó.

Bocs, hogy kijavítalak Tom Benko, de az idődilatáció kicsit máshogy működik. Azaz mindenkinek jól jár az órája, csak van akinek mást mutat. Ha Megbeszéljük a találkozót 1hét múlvára, csak én egy feketelyuk mellé megyek kirándulni, majdnem fénysebességgel, akkor saját idő szerint neked ez nem egy hét lesz, hanemmondjuk( hasamraütök) 100. Viszont nekem utazással, mindennel együtt 1hét. És mikor visszajövök felháborodva kérdezed, miért késtem Ennyit? Pedig nem is késtem. De akkor mi az igazság? Neked is igazad lenne, de nekem is. Mind a kettőnknek pontosan járt az órája, viszont egymáshoz képest nagyon nem.

A kérdésre válaszolva, egyetlen dimenzióban élünk. Csak az ember számszerűsíti ezeket, aszerint amit tapasztal. Ahogy te is láthatod, az alsóbb( térdimenzióról beszélünk ) dimenziók részei a 3D nek, így a mi dimenziónk a 4D nek, és az is.....amíg el nem érünk egy ( nevezzük ) szuper dimenzióig. Ebben a dimenzióban létezik, és működik minden. Az egy másik kérdés, hogy a mi dimenziónkban ezt hogyan fogjuk fel.

Egyébként az sem elképzelhetetlen, hogy az időnek is van több dimenziója, de ez még a jövő zenéje.