A matematikához értők, akik ilyen irányban végeztek, mindig könnyen ment nekik a matek, vagy attól még előfordult h. nem értettek egyből dolgokat?

Hasonló cipőben járok én is. Nincs agyam a matekhoz, vagy csak nem jól magyarázták, már nem tudom. Régen is nehezen tudtam megtanulni a dolgokat belőle. Rengeteg logikai feladvány van, amiket megnézegetek, és a magyarázatok alapján sem jövök rá a megfejtésre. Ilyenkor nekem is le kell ülni, és hosszasan végiggondolni, kipapírozni, ha van valaki aki magyaráz, annak lassan kell azt megtennie. És úgy megértem, de nekem is egy másnak talán egyszerűbb feladat iszonyatos energiát emészt fel, igazából ez okozza a stresszt, hogy az agyadnak meg kell értenie a dolgokat. Sok mindent tudok amúgy, de én a számolásos dolgokkal sosem voltam jóban. Szóval kérdező, nagyon át tudom érezni a helyzetedet, én is pont így vagyok. De ha megoldok valamit, az olyan jó érzés, mikor rájöttem egy adott dologra.

A kérdésedre válaszolva, szerintem ne erőltesd ezt a matek dolgot. Ha olyan irányt választasz, ahol a matek mint segédtudomány szerepel, és kevésbé fordul elő, az jó, de nem érdemes csak ezzel foglalkozni. Ismerek matek szakra járó embert, és biztosan állíthatom, hogy az ottani dolgokat már a legkevésbé sem értem meg. Egyszerűen az nem a gimnazista matek, és ott nem is fogják az ember szájába rágni a dolgokat. Sokszor még egy matekból tehetséges embernek is megerőltetést okoz a dolgok megértése. Nem azért mondom, hogy nem értenéd, mert hogy rosszból, de hidd el, én sem értem, és hiába magyarázza el szájba rágósan az ismerős, még akkor sem értem, és minél jobban gondolkozok rajta, csak a fejem fájdul meg tőle, de nem értem. Szóval inkább olyan irányba menj, ahol nem a matekon van a hangsúly.

Első vagyok, én nem teljesen értek egyet a 2. válaszolóval (3-assal).

Einstein is megmondta (oké, ő fizikus volt, de matematikából sem volt reménytelen, sőt...): ,,Nem vagyok én különösebben zseni, hanem csak halálosan érdeklődő."

Szerintem, ha érdekel, és meg is akarod érteni, akkor menni fog.

a matekkal az a baj, hogy fel kell hozzá építeni egy absztrakt feladatszemléletet, és az nem megy egyik napról a másikra

a tapasztalat azt mutatja, hogy elő kell venni a sokfeladatos gyűjteményt megcsinálni napi 20 feladatot és hip-hop megy a matek

Nos, én abba a kategóriába tartozok, aki sosem tanult matekot, ragadt rám magától. Amikor a többiek elsőben 20-ig tanultak számolni, én akkor tanultam a hatványozást, gyökvonást a bátyámtól. Szóval igen, ez erősen adottságfüggő. De minden képességet lehet fejleszteni.

A mai aritmetika oktatással az a baj, hogy elvileg a pitagoreus iskolarendszerre épül, azonban Pitagorasz nem csak mennyiségeket, hanem minőségeket is rendelt a számokhoz, ezt pedig teljesen figyelmen kívül hagyják. Így a számok sterilizálódnak, emberként sehogy sem tudunk viszonyulni hozzájuk.

Bocs, ha szerénytelen vagyok, de nekem mindig a legkönnyebb tárgy volt első általános óta. Nem voltam zseni, de mindent elsőre értettem és alkalmaztam.

Sosem értettem, mit nem értenek az osztálytársak, azt hittem, hogy direkt nem tudják.

Nem hogy stresszt nem okozott, hanem úgy éreztem, végre egy laza, sima óra, ahol mindent tudok. Egyszer volt egy négyes dolgozatom, valami félrenézés miatt.

Aztán biológia szakra mentem gimibe, és csak az utolsó évben kezdtem foglalkozni komolyabban a matekkal. Viszont szeptemberről októberre már a 3 éve tagozatosokat megelőztem az OKTV-n.

Aztán ELTE matek szakon végeztem, de ott sem volt sok problémám, csak volt, amit nem szerettem (numerikus analízis, ábrázoló geometria).

Egy korábbihoz:

Einstein úgy volt fizikus, hogy főleg matekos volt, lévén hogy az elméleti fizika 90%-a matek, sőt ők alkotnak matematikai apparátusokat, ha kell.