Mi van az univerzumon kivul?

A körös példa nem olyan jó. Képzelj el inkább egy gömböt, mondjuk a Földet. Mi jó ideig csak a Föld felszínén tudtunk mozogni, mondjuk a nagy felfedezések idején, amikor más kontinenseket találtunk. Amikor elindulsz az egyik tengerpartról el a "végtelenbe", akkor egy idő után ha nem változtattál irányt közben, akkor ugyanoda érsz vissza. Ez azért van, mert egy háromdimenziós objektumnak (gömb) a kétdimenziós felületén (gömbfelszín) mászkálunk. Hiába véges a kiterjedése, a területe, a térfogata, nincs neki határa, ha csak két dimenzióban mászkálunk. Tehát határtalan két dimenzióban. Három dimenzióban ahogy elmozdulsz "felfele" már is elhagytad és belátod azt, amit írtam. Valami ilyesmi a helyzet az univerzummal is. Három dimenzióban határtalannak észleljük, de még egy dimenzióban már lehet, hogy el tudnánk hagyni. Viszont az emberi elme csak a három dimenziót tudja felfogni és érzékelni, afelett már csak a matematika van, azzal tudunk tovább gondolkodni. A leírtak miatt szokták azt mondani, hogy ez a kérdés, hogy mi van rajta túl az értelmetlen. Valami ilyesmi a dolog.

Hozzátenném első kommentjéhez, hogy jelenlegi ismeretek szerint az univerzum gyorsulva tágul, legutóbbi számítások alapján 74.2 km/s/Mpc sebességgel (Mpc = Megaparsec). Tehát a 3 dimenziós utazás eleve lehetetlen a "peremére", mivel ha lenne is fénysebességgel (vagy akár annak többszörösével) meghajtott űrhajónk, és kiküszöbölnénk a végtelen tömeget valahogy, akkor se érnénk oda, mivel akkor már minden máshol lenne. Nyilván érdekes kérdés, bennem is felmerül, hisz ha tágul valami akkor annak van viszonyítási alapja (mint pl a lufi amit felfújunk), ezáltal kéne lennie határnak is. De a határ után értelmezhetetlen az, hogy nincs semmi (és mégis van). A gondolattal eljátszani jópofa, de sajnos nem fogjuk megtudni mi a valóság. :)