Számomra olyan érthetetlen, miért teszik fel időnként a kérdést, föleg a fény esetében, hogy hullám, vagy részecske. Lehet részecske, ami hullámokban terjed. Ennyi. Mi a véleményetek?

"Lehet részecske, ami hullámokban terjed."

Lehetne, de nem az.

Vannak hullám- és részecsketulajdonságai - de se nem hullám, se nem részecske valójában.

Apropó: egyetlen fotonnál mit jelent neked az, hogy "hullámokban terjed" ?

A fénynél jogos! De nagyobb objektumok hullámtermészete esetén, már nem ilyen egyszerű a történet...

,,Elméletileg tisztázatlan, kísérletileg pedig elérhetetlen, vajon a Planck-tömegnél (egy nagy baktérium tömege) nehezebb objektumoknak van-e de Broglie-hullámhossza. A hullámhossz rövidebb lenne a Planck-hossznál, egy olyan skalárnál, aminél a fizika jelenlegi elméletei érvényüket veszíthetik, vagy helyettesítendők lehetnek általánosabb elméletekkel."

Azért teszik fel, mert nem tudják, hogy ez a téma már némileg ronggyá van beszélve ezen a fórumon, vagy mert lusták utánanézni, és azt hiszik, hogy egy nagyrészt laikusok által látogatott oldalon majd pontosabb magyarázatot kaphatnak annál, mintha maguk keresnék meg a választ olyan helyeken, amelyeket szakértők írnak. Ad absurdum akár egy nyomtatott könyben, nem az interneten.

De legalább a második válaszadó jól fogalmazott: a foton sem nem hullám, sem nem részecske. Jobban mondva az elektromágneses sugárzás sem nem hullám, sem nem részecske. Fotonokról akkor beszélünk, amikor a sugárzásnak a részecsketulajdonságait detektáljuk, vagy olyan folyamatot tárgyalunk kvantitatíve, amelyhez a fotonképre, azaz a sugárzás kvantáltságára van szükség, lásd pl. atomi energiaszintek gerjesztéseit. De hiba lenne a fotonokat még a detektálás előtt a térben repülő kis golyócskáknak képzelni. Számos kísérlet alátámasztja, hogy ez egy teljesen hibás kép. A fotonoknak nincs helyük (merthogy a kvantumelméletben helyoperátoruk sincs), sem hullámfüggvényük. Hiába tűnik logikusnak a megtett út és a fénysebesség alapján utólag visszakövetkeztetni, hogy mikor hol lehetett, miközben repült, ez teljesen értelmetlen. Az elektromágneses tér ún. fotonszám-sajátállapotai energiasajátállapotok, és nagyon távol vannak a klasszikus elektromágneses terek állapotától, amelyeket az ún. koherens állapotokkal lehet közelíteni. Ez utóbbi esetben a fotonok száma nem állandó, hanem a Poisson-eloszlás szerint ingadozik. Tehát a klasszikus, jól meghatározott térerősséggel jellemzett elektromágneses szinuszhullám és a fotonok közti megfeleltetés nem egy-egy értelmű, hanem inkább egy-sok értelmű és nem meghatározott.

Ugyanakkor alacsony teljesítményű lézereket használva fényforrásként, amikor egy optikai rendszerben egy adott időintervallumban csak egy foton van jelen, mégis tapasztalunk hullámjellegű viselkedést, vagyis az az egy foton sem egy adott útvonalon mozog, hanem a hullámterjedésből következő lehetséges útvonalak valamelyikén eltérő valószínűségekkel. Pontosabban mi ezt csak így interpretáljuk utólag, mert a fotont csak becsapódáskor érzékeljük, addig nem. Sőt, aki igazán meg akar lepődni, annak ajánlom a Pfleegor-Mandel-kísérletet (1967), amelyben két külön fényforrásból származó lézerfénynyalábot interferáltattak úgy, hogycsak mindig egyetlen fotont érzékeltek. Vagyis nem lehetett megmondani, hogy az a foton melyik lézerforrásban keletkezett (különben nem beszélhetnénk interferenciáról, ugyebár), azaz a foton nemcsak hogy olyan értelemben nem részecske, hogy nincs neki sem helye, sem trajektóriája, hanem még csak azt sem lehet róla (mindig) elmondani, hogy egyértelműen keletkezik valahol.

Kövekeztetés: a foton mint részecske elképzelés csak észleléskor vagy virtuális értelemben, tehát közvetett elméleti úton a jelenségek magyarázatának megadásakor alkalmazható, máskor nem. A legjobb, ha mint minden más mikrorészecskét, valószínűségi hullámként tekintjük, amely csak akkor realizálódik, amikor detektáljuk.

Ne a józan észre, meg a logikára halgass, hanem nézz utána az ismereteinknek. Természetesen az a kérdés, hogy a fény részecske, vagy hullám, kizárólag laikusok által feltett kérdés, amit a tudomány már rég túltárgyalt. Természetesen a fény nem részecske VAGY hullám, hanem részecske ÉS hullám.

Olvasnivaló: [link]

Ja igen, tömege pedig nincs.

"Hallgassunk a józan észre, a logikára."

Sajnos ez itt nem működik.

Túl távol van már attól, ahol a mi megszokott életünk megy, és itt már nem érvényes minden, amit mi ismerünk.

Természetesen mindenki a józan észre hallgat, meg a logikára, az is ezekre hallgatott, aki azt gondolta, hogy a Föld lapos.

Kérdés, hogy a feltétlenül a saját józan eszedre akarsz hallgatni, vagy esetleg kíváncsi vagy másokéra is, és megpróbálod egybevetni a kettőt...

Ha ezt megtetted, utána már szabadon eldöntheted, hogy melyikre hallgatsz – lehet, hogy neked van igazad.

De amíg nem tetted meg, addig a "saját józan" eszed rabja vagy.

[– Uhh, ez én voltam?... Átkéredzkedhetek az irodalom vagy a filozófia kategóriába? Vagy van külön kategória a közhelyes hasonlatoknak és fellengzős életbölcsességeknek is?... :-) ]

Ide legalább akkora logikai ugrás kell, mint a 3 feletti térdimenziók megértéséhez.

A fizikának ez már az a része, ahol a dolgokat már nem tudod kézzel fogni, látni, megszagolni, megnyalni. Attól ezek még létező dolgok, csak a hétköznapi megszokásainktól már nagyon különböznek.

Itt nagyon rossz ötlet arra a "józan észre" hivatkozni, ami alapján az is hülyeség, hogy a bolygók lebegnek az űrben és nem "esnek le". Meg kell szabadulni ettől a "földhöz ragadtságtól".

És bármily fájdalmas, ahhoz tanulni kell.