A magasról való lezuhanást hogyan lehet a legnagyobb eséllyel túlélni, megúszni lehető legkevesebb sérüléssel?

[link]

Ja meg előtte érdemes repülőmókus módjára széttárnod a tested.

Amúgy meg ha farpofával érkezel, akkor vagy szörnyethalsz, vagy lebénulsz, mert a medencecsontod belefúródik a belső szerveidbe. A gerinced, meg ripityára törik. Nem szerencsés szerintem...

A kaszkadőrök nagy függőleges zupáknál arra törekednek, hogy minél nagyobb felület érjen talajt egyszerre, szóval általában telibe, hátra landolnak.

Szögezzük le, hogy profi stuntman sem éli túl a betonra hátast 10 méterről, ők a tompító szivacs, lufi stb. lassító hatását javítják a nagy felfekvéssel.

És persze a koponya nem koppanhat le.

Bizonyos G határig jót tompítanak a végtagok, ha rugalmasan tudnak reagálni (nem egyenesre nyújtott láb stb.).

Az biztos, hogy magasságonként eltérő, mi a jobb, aztán jön az a határ, ahol már szinte mindegy, a kérdés az, hogy halál vagy örök nyomorékság, de az is random alapon.

Sosem voltam ilyen tesztelgetős típus, de egyszer szerencsétlenségemre sikerült olyan 6 m magasról, cseresznyefáról teliben, kifeküdve hátamra esni, gyakorlatilag "lapjával" egyszerre puffant oda minden testrészem. Jó kis ledöngölt füves placcra.

Kutya rossz érzés volt, egy percig gondolkodtam, hogy meghaltam-e, aztán, hogy lebénultam-e, végül, hogy tört-e valamim, de kiderült, hogy hajam szála sem görbült, a megrázkódtatást leszámítva. Megkockáztatom, hogy bármilyen más landolás minimum csonttörés lett volna.

Egyébként senki se higgye azt, hogy ezt lehet tervezni. Birkózó, kaszkadőr, ejtőernyős, bármi hempergős sportoló megtanulja, hogyan puffanjon, de ez nem egy szép előre megtervezett gondolati folyamat, az ilyesminek be kell idegződnie, ezerszer puffannak oda szándékosan, míg "zsigerből" gondolkodás nélkül, automatikusan jön a dolog.

Az édeskevés, hogy tudod, hogyan kéne.

A magasról esést szerintem hagyhatjuk is, ahol sokat tudsz spórolni a csonttöréseken, az nem a függőleges esés, hanem a nagyobb sebességgel oldalra, mint futásból, bringáról perecelés, kocsiból kiesve-ugorva. Itt az a lényeg, hogy minél jobban kiguruld, kalimpáló testrészek nélkül. Behúzott végtagok és gurulni, amíg lehet.

Ezt jól be lehet gyakorolni szivacsszőnyegen, tigrisbukfenc, szaltózás révén.

Tudom tapasztalatból, nekem a birkózóedzések vésték be a dolgot, aztán egy MTB versenyen egy kb. 50 km/h-s perecnél fizetődött k ia dolog, egy váll ínszalag-szakadással megúsztam azt az esést, amit utánam más egy-az-egyben ugyanolyan körülmények közt indulva több töréssel, csigolyaroppanással fejezte be. Őt mentőhelikopter vitte egyenest műtőbe, engem a lábam a baleseti felvételire.

Ezt szerintem qrvára nem érdemlem meg, de köszönom.

Ja amúgy a cseresznyefás akció tényleg totális véletlen mázli volt. Mármint a landolási pozíció.

Megmondom őszintén, a leesés oka pánikszerű menekülés volt egy fel nem mért ágon, mivel alattomosan, előre megfontoltan fejbe fingtak.

:D

A 10. másodpercnél van egy srác, egy falról ugrik le, kb. az az ideális érkezés a nagy könyv szerint.

https://www.youtube.com/watch?v=31IM_PRHoeg

Amúgy ez a hátraeséses eset oltári mázli volt, mert valóban így éri a legkisebb erő a testfelület egy adott kis részét, viszont így a legnagyobb a negatív gyorsulás. Akár még belső szervek is megrepedhetnek, kisebb-nagyobb belső vérzés lazán lehet. Nem javaslom így érkezni. A kaszkadőrök valóban érkezhetnek a hátukra, de soha nem kemény felületre.

"Ezt szerintem qrvára nem érdemlem meg, de köszönom."

Most vagy én értettem félre ezt a kijelentésed, vagy te értettél félre engem, de én komolyan gondoltam amit mondtam, nem volt benne irónia. Nem tudom, hogy te mennyire hiszed magadat tájékozottnak, de a gyakorikérdéseken te vagy az egyik legtájékozottabb ember. Legalábbis a válaszaidból arra következtetek, plusz, hogy folyamatosan felpontozzák őket 100%-ra (és jogosan). Most már csak azon gondolkodom, hogy miért vagy évek óta 87%-os, mikor már bőven fölötte kéne lenned. :)