Amennyiben egy a szabad szemmel látható fényt teljesen elnyelő Dyson-gömb körbeölel egy csillagot attól még jut ki emberek által észlelhető bármiféle sugárzás?

A fenét.

Itt a cél pont az energia hasznosítása.

A gömb lehet rácsos - de a napelemek, amelyeket rátesznek, nem. Azok folyamatosak lesznek.

Amúgy viszont, ha rácsos, akkor mi tartja a helyén? A szerkezete?

"A fenét.

Itt a cél pont az energia hasznosítása. A gömb lehet rácsos - de a napelemek, amelyeket rátesznek, nem. Azok folyamatosak lesznek."

Persze, de miért kellene ehhez 100% felület? Nem tudjuk, mennyi energia, milyen hatásfokú kinyeréssel kell. Simán lehet, hogy jócskán elég egy falusi drótkerítésnyi felületarány.

"Amúgy viszont, ha rácsos, akkor mi tartja a helyén? A szerkezete?"

Miért is lenne egy folyamatos gömbfelület jobban "helyen tartó"?

Amennyiben a napszél a pozíciószabályozó erő, akkor éppenhogy az irányonkénti áteresztés mértékével mozgatható a szerkezet.

Szerintem ÉPPEN a teljesen zárt felület az irreális.

"az irányonkénti áteresztés mértékével"

Célszerűen néhány %

Elég nagy erők húzzák befelé ezt a vázat, mivel nem forog. Inkább arra kell koncentrálni, hogy a helyén maradjon, ahhoz meg kevés, ha csak átsüvít a napszél.

"Inkább arra kell koncentrálni, hogy a helyén maradjon, ahhoz meg kevés, ha csak átsüvít a napszél."

Az biztos, hogy a megfelelő mozgató erőkhöz szükséges a megfelelő tömeg-felület arány.

De ilyen grandiózus méretekre én nem mernék saccolni, adott csillag és gömbátmérő esetén mekkora aszimmetrikus felület kell, amivel a napszél hatása elegendő a pozíció-mozgatáshoz.

Megkockáztatom, hogy a feladat nem lehetetlen, hiszen ugyan nagy tömeget kell mozgatni, de nulla súlyt (legalábbis koncentrikus illetve ahhoz nagyon közeli helyzetben), vagyis kis erő hosszú hatásidővel működőképes.

De most jön a mindent borító rész.

Felmerült a szerkezeti szilárdság, na szerintem éppen a gravitációnak való szerkezeti ellentartás a kérdéses, hogy AZ megoldható-e a napszéllel. A szerkezet héjirányában fellépő nyomóerőnek kéne ellent tartania a vonzásnak. Itt erős kétségeim vannak. Főként, hogy a legkisebb erő-inhomogenitás nedves papírzsepiként gyűrne össze bármilyen szilárd anyagot ilyen, szappanbuboréknál is vékonyabb héjarányú konstrukcióban.

Nem kizárt, hogy ez a Dyson-gömb csakis egymásra szög alatt álló, mind napközéppontú, egyenként külön forgó gyűrűkből lehet életképes, hogy a centrifugális erő kompenzálja a tömegvonzást. Ilyen tempóval egymáshoz képest száguldó gyűrűk összekötése valami "csapágyazással" ismét csak brutális feladat.

Ekkor viszont a napszél használata pozíciótartásra is elég szép mérnöki feladattá válik, hiszen a gyűrűk pörgése miatt a mozgatási résznek a kerületi sebességgel szinkronban kell vándorolnia a gyűrűkön.

Kezdünk olyan bonyolult szerkezethez jutni, hogy az szerintem a Dyson-gömb koncepció életképességét is kérdésessé teszi.

Most már hajlok arra, hogy csakis a Halo játék gyűrűvilágára hajazó megoldás működhet, gömb egyáltalán nem.

Ojjé, éljen a wiki.

Az angolban ott vannak a MŰKÖDŐKÉPES (legalábbis annak tűnő) Dyson-gömb variációk is, többek közt az én előbbi forgó gyűrűs hipotézisem kényelmesebb, különálló elemekből (műholdakból) álló verziója is.

Ott a teljes leírás a szilárd zárt gömbhéjat lehetetlenné tevő okokról is.

"Dyson spheres are most often depicted as a Dyson shell with the gravitational and engineering difficulties of this variant noted above largely ignored."

[link]

Teljesen elméleti kérdésem született, vajon egy, a napunkat a Merkur pályavonalának megfelelő rádiusszal körülvevő, teljesen zárt Dyson-gömbben mennyi idő után alakulna ki 1 bar-os légkör?

Mert ugyebár az anyagot köpi a Nap kifelé, mint Pistike a spenótot.

:)

Hű, Wadmalac ez... ez durva. :DDD Hogy mennyi idő alatt tölti fel a napszél 1BAR-ra?

Először is tekintsünk el a Nap most is meglevő légkörétől és a mágneses terétől. (Tényleg, - mi történne, ha az a gömb leárnyékolná? És az örvényáramok a gömb falában? Na jó te is írtad volt, hogy elméleti a kérdés...:D) Tehát elfelejthetjük a Napkoronát és hőmérsékletét...

Tényleg, ha megvan a napszél által kitöltendő térfogat, milyen hőmérséklettel számoljak a nyomás mellett mert nem mindegy. Viszont az tudható, hogy a "légkör" 99%-ban hidrogénből fog állni.

Tehát amit tudhatunk, az a térfogat, és az anyag összetétel. A napszél tömege évente a Nap tömegének a "tíz a mínusz tizennegyediken" részével egyenlő. De teljesen ismeretlen a napszél áramlásának változása a növekvő nyomás mellett, nem beszélve a leárnyékolt mágneses térről, ami pedig a napszél elválaszthatatlan része. Mivel gyakorlatilag nem működne a dolog, bátran vehetünk egy hasra ütött hőmérsékletet is. Így már számolgathatunk bármit, amit kedvünk tart. :DDD

Például azt, hogy a Merkur pálya átmérőjű gömb térfogatnyi - mínusz Nap térfogat - hidrogén egy BAR nyomáson és húsz celziusz fokon hány tonna, és ezt a mennyiséget hány év alatt fújja ki magából a Nap a fent említett értékkel. (Tíz a mínusz tizennegyediken) Azért én mindenféle számolgatás nélkül több millió évre saccolnám. Csak egy érzés a nagyságrendről...

De azért a napszél nem piskóta.

[link]

[link]

dellfil

Valószínű, hogy a felgyűlő töltés sokkal előbb gyakorolna ennél nagyobb feszítőerőt a héjra. :)

De tényleg, a legjobb közelítő számítás az lenne, hogy az adott térfogatú gömbre 1 bar nyomásra milyen hidrogén-tömeg jön ki és azt mennyi idő alatt bocsátja ki a Nap.