Pakson pontosan milyen uránt használnak?

Urán-dioxidot használnak, amiben az uránatomoknak kezdetben körülbelül 8-10%-a 235-ös tömegszámú, és addig használják, még ez az arány 2% körülire esik.

Ami fűtőelemet kivesznek a reaktorból, az nem tudom, mennyire aktiválódik fel használat közben, viszont a friss fűtőelem biztosan nem sugároz olyan mértékben, hogy lényeges dózist kapj belőle. Az aktivitása is kisebb, mint a természetes kőszéné.

Első első fele jó.

Második fele:

"Ami fűtőelemet kivesznek a reaktorból, az nem tudom, mennyire aktiválódik fel használat közben, viszont a friss fűtőelem biztosan nem sugároz olyan mértékben, hogy lényeges dózist kapj belőle. Az aktivitása is kisebb, mint a természetes kőszéné."

- Nagyon aktív és mérgező amikor kikerül onnan. Rövid idő alatt halálos dózist adhat. Ezért évekre pihentető medencébe kerül, ami közvetlen a reaktor mellett van, nehézvízzel tele. Közel hogy minél kevesebbet érintkezzen vele bárki vagy bármi.

És a pihentető medence után is különleges bánásmódot igényel mert még akkor is nagyo nveszélyes!

Jelenleg 4.2% és 4.7% dúsítású uránt használnak Pakson. Ez azt jelenti, hogy az U-235 izotóp természetes uránban található 0.7% körüli arányát dúsítják fel (Oroszországban) 4.2 ill. 4.7%-ra.

A friss fűtőelem kazetta nem sugároz jelentősen, mert az uránizotópok felezési ideje igen nagy: U-235 700 millió év, U-238: 4.5 milliárd év. A friss fűtőelem kazettát akár kézbe lehet fogni.

Az alábbi oldalon van egy táblázat az urán tulajdonságairól, közöttük az aktivitásról: 1 g természetes uránban az U-235 aktivitása 568 Bq

1 kg 5%-ra dúsított uránban 50 g U-235 van, aminek aktivitása ~4 MBq Ez 30 cm távolságból 0.7 mikroSv/óra dózisteljesítményt okoz. 1 óra alatt 0.7 mikroSv dózist lehet kapni tőle. A természetes háttérsugárzásból évente 2-3 milliSv dózist kapunk, így az egy óra alatt 1 kb urántól kapott dózis ennek ezredrészénél kisebb.

Az alfa- és béta sugárzás kis áthatolóképességű sugárzás. Az alfa már a levegőben is elég jól fékeződik, az ember bőrén meg gyakorlatilag nem hatol át, így mint külső sugárforrás nem veszélyes. A béta-sugárzás áthatolóképessége már valamivel nagyobb, mint külső sugárforrás a bőr és a bőr alatti szövetek sugársérülését tudja okozni nagy dózis esetén. Ha a szervezetünkbe kerül a radioaktív anyag, akkor viszont veszélyesek, mert a kis áthatolóképesség miatt egy kis térfogatban adják le teljes energiájukat, így azt a szövetet károsítják, ahol megkötődnek a szervezetben.

Külső sugárforrásként a gamma-sugárzás a legveszélyesebb. Ez nagy áthatolóképességű, így vastag ólom vagy vízréteg kell az árnyékoláshoz.

Az atomerőművi fűtőelemben a radioaktív anyag be van tokozva. Az urántabletták először pálcákba vannak töltve, amelyeket hermetikusan lezárnak, majd ezek kazettákba vannak beszerelve. Így ezekből -- ha nem veszítik el a hermetikusságot -- csak a gamma-sugárzás tud kilépni. A friss fűtőelemeknél csak ezt kell figyelembe venni.

A kiégés során a fűtőelemekben hasadási termékek keletkeznek. Ezek jóval rövidebb felezési idejűek, mint az urán izotópjai, de azért emberi időskálán elég hosszú (pl. Cs-137: 30 év). Emiatt ezek aktivitása sok nagyságrenddel nagyobb, mint a friss uráné. Sértetlen kazetta esetén ezekből is csak a gamma-sugárzás lép ki, de igen nagy intenzitással. Ezért kell a kiégett fűtőelemeket nagy gonddal kezelni, folyamatosan több méter vízréteg alatt tárolni. Emellett mindig számítani kell az inhermetikusságra is, ami radioaktív anyagok kikerülésével járhat. A nagy aktivitás miatt már kis szivárgás esetén is jelentős aktivitás kerülhet ki, amiatt a hermetikusságot rendszeresen ellenőrzik.