Egy elemmel táplált elektromágnessel előállítunk 0,5 T erősségű mágneses teret. Ugyanekkora erősségű állandómágnesünk is van. Miért merül le az elem, és miért tartja meg az állandó mágnes a térerejét?

Az elem lemerülése könnyen magyarázható, mivel az elektromágnes fenntartásához áram kell, az áram pedig veszteséget okoz a vezetőkben. Az állandó mágnes pedig az anyagnak egy tulajdonsága, az nem merül le.

Ez olyan kb, mint ha te megemelsz és tartasz egy súlyt, akkor abban egy idő után el fogsz fáradni, de ha felrakod az asztalra akkor az bármekkora ideig képes tartani,nem fárad el. Itt is arról van szó, hogy az izom folyamatos megfeszítéséhez teljesítmény kell, az asztalnak pedig nem kell különösebb erőt kifejteni azért, hogy megtartson egy súlyt.

A lényeg az hogy a statikus mágneses tér fenntartásához nem kell energia. Amikor létrehozod vagy változtatod ahhoz kell.

Az hogy az elektromágnesnél ez nem így van azért van mert a vezető ellenállása nem zérus. De szupravezetővel végtelen ideig fenn lehet tartani (elméletileg) további energia betáplálás nélkül.

Ez engem is érdekel.

A vas atom mágneses, vagy a szerkezetétől is függ?

Magyarazható azzal, hogy a permanens mágnesesség nem makro hanem kvantumszintű jelenség, amelyeknél nem lépnek fel veszteségek?

Egy szupravezetőben keringő töltés tere ha munkát végez, akkor a töltés lelassul? Azaz csak véges munkát képes végezni egy szupravezetőben levő töltés, vagy analóg a permanens mágnesekkel?