Miért haltak ki a korai Polysporangiophyták (elágazó sporofitonnal rendelkező növények), amikor a mohák nem?

Az első szárazföldi növények mohák voltak, melyeknél a talajhoz közel növő gametofiton a domináns életciklus, ebből nő ki az egyetlen szárat tartalmazó sporofiton, ami elszórja a spórákat.

Az Ordovícium korban azonban kialakultak a Polysporangiophyták. Ezen növényeknél egy mutáció lehetővé tette, hogy a sporofiton ne csak egyetlen szár legyen, hanem ágazzon is el, egy mai kis gazra vagy zsurlóra emlékeztető módon. Ezekből a korai elágazó sporofitonos növényekből alakultak ki a modern mohákon kívüli növények, a harasztok és a magvas növények, amiknél egyre inkább a sporofiton életciklus vált dominánssá, ezt az elágazó sporofitont továbbfejlesztve, ami lényegében egy előképe a hatalmas mai fenyőfáknak.

Az egyetlen szárat növesztő sporofitonos mohák ma is köztünk élnek, de a korai polysporangiofiták, amik lényegében "kis karácsonyfát növesztő mohák" voltak kihaltak, pedig ez a szerkezet lehetővé tette, hogy egy sporofiton több spóratartót tartalmazzon, többfelé szórhassa el spóráját, és legyen tartaléka, ha az egyik spóratartó megsérül, vagy szaporodásra képtelenül fejlődik ki.

Mi lehet az oka, hogy a mohák közül a mai kort mégis csak az elágazás nélküli sporofitonosak élték meg?