Hogy lehet elképzelni az univerzum születését és tágulását?

Az univerzum folyamatosan tágul,egy feltettünk lévő dimenzióban. Mi a 3. dimenzióban létezünk,ezért nem érzékeljük ezt. Kezdj el sétálni a Földön,ami gömbölyű. Mész egyenesen,de ugyanott fogsz kilyukadni ahonnan elindultál. Te úgy érzékeled,hogy egyenesen mész,de a valóságban csak mentél egy kört. Képzeljük el (tudom hogy nem,de csak képzeljük el),hogy a Föld tágul. Te továbbra is úgy érzékeled,hogy egyenesen mész,de ahhoz hogy megtegyél egy kört nagyobb távolságot kell megtenned. Ha a Föld gyorsabban tágul mint ahogyan te mész,akkor soha sem fogsz visszaérni. Ahhoz, hogy visszaérj, gyorsabban kell haladnod mint ahogyan a Föld tágul.

És ugyanez történik az univerzummal,egy felettünk lévő dimenzióban (a 3. dimenzió fölött),amelyet nem vagyunk képesek érzékelni.

Két okból nem tudunk továbblátni a lokális csoportnál:

1. A fény sebessége miatt: a fénynek idő kell hogy terjedjen. Ahova még nem ért el ott csak a nagy feketeség van,azt nem tudjuk felfedezni,mert nincs fény. Ahogy megyünk egyre az időben úgy halad tovább a fény,így egyre nagyobb teret láthatunk meg.

2. Az univerzum tágulása miatt: az univerzum tágul. Mindenfelé. Az atomokat,élőlényeket,a Földet,a naprendszert,a galaxist,az egész lokális csoportot a gravitáció tartja össze. Ahogy mondtad,a tér 'beékelődik' a dolgok közé. Ha nem lenne gravitáció,akkor minden szétbomlana darabokra,azok még kisebb darabokra,azok molekulákra,azok atomokra,míg nem még azok is szétbomlanak magányos kis részecskékre (az atom proton,neutron,elektron hármasán belül is vannak még kisebb részecskék,de azok már elég bonyolultak),amik aztán a végtelenségig sodródnának a végtelen ürességben.

Ezért van az, hogy az univerzum egészét soha sem ismerhetjük meg,mert van egy lokális csoport (galaxisok,feketelyukak,kvazárok,minden egyéb eggyüttese) amit még képes a gravitáció összetartani.

De ha képesek lehetnénk valami csoda folytán gyorsabban haladni mint ahogy az univerzum tágul és kijuthatnánk a lokális csoportból akkor se jutnánk semmire,mert haladnánk a végtelen semmiben előre és előre.

Az ősrobbanás elmélete szerint,az univerzum úgy jött létre (nagyon leegyszerűsítve),hogy először volt semmi,aztán egy óriási robbanás következtében létrejött az univerzum,vele együtt az univerzum tágulása. Nemsokkal (az univerzum életkorához képest nem sokkal) később létrejött az első csillag,ezzel együtt a fény.

Itt egy jó kép a szemléltetéséhez: [link]

Ajánlom a figyelmedbe a Kurzgesagt csatornáját,nagyon érdekes videókat készítenek és sokat lehet belőlük tanulni: https://www.youtube.com/channel/UCsXVk37bltHxD1rDPwtNM8Q

"Ha nem lenne gravitáció,akkor minden szétbomlana darabokra,azok még kisebb darabokra,azok molekulákra,azok atomokra,míg nem még azok is szétbomlanak magányos kis részecskékre (az atom proton,neutron,elektron hármasán belül is vannak még kisebb részecskék,de azok már elég bonyolultak),amik aztán a végtelenségig sodródnának a végtelen ürességben. "

Bocsánat, de a molekulákat meg az atomokat NEM a gravitációs kölcsönhatás tartja össze!

Elnézést,akkor ezt rosszul tudtam.

De akkor mi tartja össze?

Kohéziós erő, magerő..

Egyébként az ősrobbanás "helye" úgymond nem létezik, mert az ősrobbanással együtt keletkezett a tér is. Azaz nem volt hol történnie :)

A tér tágulását egyébként kb úgy képzeld el, mintha kihajtanál egy papírlapot.

Kérdező:

ezeket a dolgokat sokkal jobban el tudod képzelni, ha elsőre nem a világot akarod elképzelni, hanem csak egy lufit, amin pöttyök mozognak.

Kezdetben ez a lufi nagyon kicsi, ezért csak egészen kicsi pöttyök férnek el rajta, azok is nagyon szorosan.

A világ egy korszakában ezek voltak a kvarkok. Az egész világ szorosan egymáshoz préselődött kvarkokból állt.

Persze a világ közben tágult, viszont ami benne volt, az nem. Egyre több lett a tér mindenhol, és a kvarkok elkezdtek távolodni egymástól. Kialakultak az atomok (mármint a hidrogén), közöttük pedig üres tér és benne rohangáló fotonok.

Aztán ez a tér elkezdett nagyon hirtelen tágulni - pont úgy, mint amikor felfújják a lufit - és ezért az atomok nagyon messzire kerültek egymástól. Olyan messzire, hogy soha többé nem látják meg egymást.

De ettől még ott vannak, csak a fény többé már nem jut el egyiktől a másikig - csak akkor, ha elég közel vannak (50 milliárd fényévnél közelebb).

Tehát, ha tudnál elég nagyot ugrani, akkor egy nagyon hasonló világot látnál magad körül, mint most, csak persze teljesen más csillagokkal. Olyanokkal, amelyikből egyet sem ismerünk.

Csak siess vele, mert a világ egyre gyorsabban tágul, ezért aztán egyre kevesebb dolog lesz 50 milliárd fényévnél közelebb hozzád. Tehát egyre kevesebb dolgot fogsz látni az égen.

"Elnézést,akkor ezt rosszul tudtam. "

[link]

itt tessék olvasgatni, hogy a gravitációs kölcsönhatáson kívül milyen kölcsönhatások vannak még.

[Az atommagban lévő valamennyi részecske közt fellépő "erős kölcsönhatás" tartja össze az atommagot, túlkompenzálva a protonok Coulomb taszítását.]

"pontosna "hol" történt a nagy bumm helyileg "

Az a baj az ilyen kérdéssel, hogy mindnyájunk földhözragadt szemléletét tükrözi.

A szemünk és a képzeletünk ahhoz szokott hozzá, hogy a tér már készen van, és abban történnek az események.

Két gondolatkísérletet mondok neked és rájössz, miért nehéz felelni a kérdésedre.

1. kamera egy nagy üres tornateremben nézi, ahogy egy önfelfújó sátor a kis kompakt méretéről eléri azt a nagyságát, ami 4 embernek is menedékül szolgál.

2. kamera, egy a sátorba beépített kamera veszi a sátor felfúvódását - belülről.

Kérdésed, hogy hol volt helyileg a Nagy Bumm, azzal a ki nem mondott feltételezéssel él, hogy az anyag tágulni, már egy meglévő térben kezdett el. És ennek a térnek van egy kitüntetett helye, ahonnan az egész indult.

De ez (sajnos) nem így történt, maga a Nagy Bumm hozta létre nem csak az Univerzum anyagát, hanem a terét is. Ami azóta is tágul.

Szóval a dolog a kettes kameraálláshoz hasonlít.

Csak belső felvételünk van.