A rovarok hány százalékának kellene ahhoz kihalnia, hogy az ember is biztosan kihaljon?

Ez így ebben a formában irreális szerintem. Nagyon kemény peszticideket használnak már az 1940-es évek óta. Ha valóban évente 2,5%-a pusztulna ki a rovaroknak akkor az azt jelentené hogy kb 50 év alatt már a harmadára zsugorodott volna a világ össz rövar száma. Ez azért erős lenne.

Jó lenne azt is tudni hogy milyen rovarokat vizsgáltak.

A méhek valóban fogynak, ami aggasztó.

De nem hinném hogy egyes invazív kártevőkre is érvényes lenne a csökkenés.

Én mindenesetre nehezen hinném el, hogy pont a legnagyobb fajgazdagságú, és egyik legnagyobb egyedszámű rendszertani csoport tagjai tűnnének el pusztán az emberi hatás miatt.

A rovarok körülbelül a karbon óta léteznek a Földön, ami úgy 300 millió évet jelent. Ezalatt volt nem egy tömeges kihalás, mint amilyen a perm-triász kihalási hullám, a kréta-tercier kihalási hullám volt.

Ezeket túlélték, és nagyon szépen elvannak.

Melyik 'rovarok'?

A muslicák kihalása nem sok vizet zavarna, ám a méheké igen!

"Ezeket túlélték, és nagyon szépen elvannak."

Összességében igen, mert "cserélődtek", fajok haltak ki és alakultak ki, amit valószínűleg a többi állat és növényfaj is követett. Nem kell ahhoz minden rovarnak kipusztulnia, hogy néhány növényfaj eltűnjön. Egy másik rovar vagy növény fogja átvenni a helyüket, csak ahhoz nekünk is esetleg majd alkalmazkodnunk kell.

Az nem egészen ismert, hogy például a muslica milyen súllyal vesz részt a táplálékláncban, de nyilván van valamilyen vonatkozása, ám például a szúnyogok nagy hatással vannak a halakra, hiszen egyes fajok ivadékainak a növekedésük egy szakaszában fő tápláléka a szúnyoglárva, így ha annak hiányában ezeknek a halaknak a száma lecsökken, az nyilván hatással van a belőlük élő vízimadarakra és további hatás gyűrűzhet a ragadozómadarak felé.

A növényekkel kapcsolatos láncreakciók egy része is ismeretes, például a beporzásért felelős rovarok számának csökkenése, de az is kérdés, hogy valóban megtörténik e az a bizonyos láncreakció, mert ugye a fajok leleményessége is közismert, képesek más alapvető táplálékra ráállni.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a medvék, borzok, vagy egyéb vadon élő állatok ha az ember közelségét valamennyire megszokják, akkor hajlamosak például ráállni a kukázásra, ha az az adott környezetben terített asztalt kínál a számukra, vagyis cseppet sem olyan merevek a szokásaikban, mint azt elsőre gondolnánk.

Természetesen ha más tényező is fennáll, például a klíma változása, akkor sokkal nagyobb mértékben befolyásolódna a fajok túlélési képessége, többszörösére növekedhetne a szelekciós nyomás, de az ember is képes változtatni a kialakult szokásain és a fő táplálékát is változtathatja, ahol eddig burgonya volt az, ott átválthatnak mondjuk kukoricára, vagy tengeri, vízi életmódú ehető dolgokra, ami az adott környezetben termeszthető, vagy tenyészthető.

Ez így magában nem feltétlenül okozná a vesztünket, csak alaposan megnehezítené a túlélést, mondjuk egy drasztikusan rövid idő alatt bekövetkező jégkorszak kialakulása, de már túléltünk párat megfelelő technológiák nélkül is.

Akár mesterséges körülmények között alga, vagy szója is lehet az emberiség fő tápláléka a jövőben és a húsállataink tenyésztését is alapozhatjuk olyan táplálékra, amiből kihagyhatók a rovarok, vagy akár a meteorológiai tényezők, gondolok itt az üvegházakra, mert az abban való termesztést is fel lehet fokozni nagyüzemivé, ha feltétlenül muszáj.

Az ember intelligenciája megoldaná ezt a kérdést, a nehézségeket az emberiség nagy létszáma okozná, meg a kialakult szokások megváltoztatása, de nagy úr a muszáj, vagyis ha feltétlenül szükséges lenne, a változásra képesek lennénk, már csak azért is, mert megfelelő technikával a mesterséges élelmiszerek ízét is könnyen meg lehet változtatni, ami a széleskörű elterjedésüket segítheti.