Az autisták tekinthetőek az evolúció következő lépcsőfokának?

#20: Ez biztosan így van, biztos, hogy a fejlődés, kiválogatódás mozgatórugói, peremfeltételei változtak, változnak.

De a konkrét kérdés esetében olyan örökletes génhibáról van szó, ami az élet SZÁMOS területét érinti hátrányosan.

A másik meg, hogy nem vagyok benne biztos, hogy az életünkben a sikerhez szükséges peremfeltételek nem változnak gyorsabban, mint amit egy evolúciós szelekció / alkalmazkodás követni tud.

#20:

> Például itt mindenki említi a társas kapcsolatokat, amelyek egykor minden bizonnyal rendkívül fontosak voltak a túlélés szempontjából, manapság meg rengeteg egyedülálló, akár magányos, nagy karriert befutó emberről lehet hallani.

És ők is rengeteg ad-hoc szociális kapcsolatba kerülnek.

Ahogy írtam, a testvérem autista. Pont a kommunikáció okoz nehézséget. Pl. ez azt jelenti, hogy adott esetben nem mondja meg, ha fáj valamije. Nem tartja olyan dolognak, mit másokkal meg kellene osztani. Ha még el is mondja, hogy fáj a hasa, akkor az orvos bárhova mutat rá, hogy ott fáj-e, azt fogja mondani, hogy igen. Ha újra megkérdezi, akkor meg lehet, hogy azt mondja, hogy nem.

Bár haladtunk ilyen irányba, de nem fogja tudni elmondani a boltban, hogy mit kér. Ha rákérdeznek, akkor talán válaszolni fog, hogy zsemlét kér, de hogy hányat? Ha rákérdeznek, hogy egyet, akkor azt fogja mondani, hogy igen, holott előtte többször mondtuk, hogy négy zsemlét fogunk venni.

És itt elsősorban nem értelmi képességekkel van gond. Én megtanultam tőle úgy kérdezni, hogy tényleg azt mondja, amit mondani akar. Pontosan tudja ő is, hogy az egy zsemle kevés. A gond azzal van, hogy ezt nem tudja sem szavakkal, sem metakommunikációval kifejezni.

Vagy pl. a testvérem remekül von ki négyjegyű számokat egymásból írásban. De semmiféle arányérzéke nincs. Ha azt mondom, hogy egy ember 2 méter magas, és megkérdezem tőle hogy akkor milyen magas ez a tízemeletes épület, akkor azt fogja mondani, hogy 2 méter, ha újra rákérdezek, akkor talán 3 métert mond. Ha újra rákérdezek, akkor lehet, hogy azt fogja mondani, hogy ezer méter. Ez megint gond, mert ha a boltban azt mondják, hogy 400 Ft-ot kell fizetnie, és ő odaad egy tízezrest, és visszakap 20 Ft-ot, akkor nem érzi azt, hogy bármilyen gond lenne. Ő fizetett, kapott visszajárót, viszontlátásra. Nem fogja ott írásban kiszámolni, hogy mennyit is kellene visszakapnia, fejben meg nem tud négyjegyű számokkal számolni, az arányérzékét – mivel nincs – szintén nem zavarja a dolog. De ha még tudná is, hogy nem annyit kellett volna visszakapnia, akkor sem tud ennek hangot adni. Lehet, hogy mondjuk elpirul, de nem fog reklamálni.

És tudod mit válaszolna a tesóm neked? Semmit. Olvasni ugyan tud, de a lényeget megragadni az olvasottakból, az már nagyon nehézkesen megy. Hogy ki is fejtse azt, hogy mit gondol, azt meg várhatnád.

Aztán persze vannak nála rosszabbul funkcionáló autisták, akik meg üvöltve fogják a fejüket a padlóba verni a boltban, mert egy polccal lejjebb tették a Boci csokit, és ők nem ezt szokták meg. Nekünk ez irreális reakció, nekik meg természetes. Aztán persze vannak magasabban funkcionáló autisták is, akik jól ki tudják fejezni magukat, de ők sem értenek minket teljesen bizonyos dolgokban, mi sem őket, és ezt nem tudják összerendezni. Pl. van olyan autista, aki képtelen megérteni a hazugság fogalmát. Ő soha nem hazudik, nem érti, nem ismeri fel, mert nem is feltételezi, hogy más esetleg nem mond igazat. Amúgy ezen kívül mindenben penge, megtart egy órás előadást a kvantumfizikáról, csak éppen kvázi bárki képes átverni.

~ ~ ~

Tehát az, hogy valaki egyedül él, az nem releváns. Attól még számos szociális, társas kapcsolatba kerül bele. Maximum akkor nem, ha ő Robinson Crusoe. Akkor tényleg nem.