A kutatóknak sikerült már megfejteniük az ivarsejtképzés módját? Sikerült már testi sejteket rávenni hogy ivarsejteket képezzenek in vitro?

Na ilyen egy színvonalas tudományos kérdés. A kérdező nem csak érdeklődik, de utána is néz a dolgoknak. :)

Tessék példát venni róla!

Pont ezeket akartam megkeresni én is, izgalmas téma az biztos.

Azért itt több minden van amit meg kell válaszolni.

"A kutatóknak sikerült már megfejteniük az ivarsejtképzés módját? Sikerült már testi sejteket rávenni hogy ivarsejteket képezzenek in vitro?"

Nagyjából meg lehet csinálni igen.

"Gondolkozom sokszor a veszélyeztetett fajokon, vagy épp az ökológiai rendszerben kulcsszerepet játszó egyre csökkenő egyedszámú fajokon. "

Ezeknek a megmentésére pont nem jó az amit kitaláltál.

"Az teljesen rendben van, hogy testi sejtekből bizonyos állatokat már tudnak klónozni, igaz, ez nagyon alacsony hatásfok eddig, a születendő egyedek nagy része nem marad életképes a magzati kor végéig, vagy ha meg is születik, akkor a mitokondriális DNS-ben lesz eltérés egy természetes megtermékenyítés útján született egyedtől, ami betegségelhez vezethet."

A mtDNS nem probléma, itt valamit félreértesz. De a mesterséges megtermékenyítésnél az összes fent felsorolt probléma játszik, mert a klónozás maga is lényegében egy bonyolult mesterséges megtermékenyítésre hasonlít. Egy csomó gond, ami miatt egy fajt nem lehet klónozni (pl hogy nem nagyon lehet petesejtet kinyerni), ugyanúgy gátja lenne az in vitrónak. Vagy mondjuk nem tudjuk beültetni egy béranyába.

"A megoldás az lenne, ha tudnánk női és hím gamétákat is képezni. Rengeteg fajtól be van már gyűjtve szövetminta, némelyiké meg is van szekvenálva az utolsó bázispárig."

Attól hogy meg van szekvenálva, még nem tudsz gamétát képezni. Az tökre nem függ össze. (Illetve ha tudsz gamétát képezni, akkor is mindegy, hogy meg van-e szekvenálva.) Szekvencia-adatból visszaépíteni élő állatot azt nem tudunk.

"Tehát testi sejtjeink vannak, DNS mintáink is vannak, egyelőre még nagyon sci-fi, de akár mesterségesen aminosavról aminosavra össze is tudnánk állítani néhány genomot ha kell. (A sejt persze ennél több, arra nincs ötletem)."

Az aminosav nem a DNS-ben, hanem a fehérjében van, a DNSt maximum nukleotidról nukleotidra lehet megépíteni. Ma a mesterésgesen szintetizálható DNS Méret limitje úgy a néhány ezres méret körül van, egy kromoszóma pedig (amit ugye egyben kéne megszintetizálni) simán lehet százmilliós tartományban.

"De ezeket a sejteket rá tudnánk venni hogy ivarsejtképzésre álljanak át?"

Ne felejtsük el, hogy azért van ott egy nagy ugrás a DNS meg a sejt között. A DNS minta nem ugyanaz, mint mondjuk egy élő sejttenyészet, és eddig nem volt szó olyasmiről, hogy DNS-ből hogy csinálunk sejtet. Szóval sem szekvenciából nem tudunk elég nagy DNS-t csinálni, sem pedig abból nem tudunk sejtet csinálni.

"Át tudom programozni mindenféle sejtszignalizációs út révén a májsejtet hogy alakuljon már át ivarsejt képző sejtté, és ivarsejteket képezzen?"

És utána mit csinálsz vele? Megtermékenyítetted, kell egy koala amibe beülteted, ami megszüli neked. Nem ott bukik el a projekt hogy nincs ivarsejted, hanem ott, hogy nincs koala béranyád, adott esetben a koala iversejtek nem termékenyülnek meg in vitro (mert van olyan állat, amelyiknél ez nem történik meg), vagy ha vért izzadva lesz egy új koalád, akkor is max állatkertben tudod mutogatni, mert nem véletlenül halt ki a saját élőhelyéről.

"(a közelmúlt híre a lágyhéjú teknősök egyik fajának kvázi kihalása. 3 hím maradt)."

Az akkor sem túl nagy variabilitás, ha mindből tudnál hím és női ivarsejtet képezni. És aztán megint csak: csillió dollárért megmented a teknőst, és aztán mit csinálsz vele? Elengedni nem tudod, mert nyilván azért halt ki, mert eltűnt az élőhelye. Az egy nagyon nagy félreértés, hogy az állatkihalások azért rosszak, mert akkor juj-juj nincs többé XY teknősfaj, vagy nincs többé oroszlán. Az állatkihalás azért rossz, mert ezzel megszűnik a bioszféra egy darabja, amin nem segít, ha az adott állat túlél egy állatkertben. (A bioszféra kiírtása pedig végső soron a magunk kihalásához vezet.) Máshogy mondva azokat a fajokat, amik csakis állatlertekben élnek, nyugodtan tekinthetjük biológiailag kihaltnak, attól még a bioszféra ugyanúgy károsodott és ugyanúgy egy lépéssel közelebb vagyunk a magunk alatt kivágott fához.

Ehhez meg még annyit kell hozzátenni, hogy a nagy, látványos és cuki gerinces fajok (pláne emlősök) kihalása okozza a legkisebb gondot. Ugyan ezek jutnak el a hírekbe, ezeket akarja minden zöld megmenteni, de igazából pont ezek hiányoznak a legkevésbé az élővilágból. Amik hiányoznak, azok a rovarok, giliszták és hasonló nem látványos jószágok. Azt meg megnézném, hogy ki fog poszméh petesejtet differenciáltatni poszméh sejtből, majd poszméhet klónozgatni egyesével. Úgyhogy ez az egész naiv ötlet itt bukik el igazából.

Ez persze mind rém nagyon kedves és rém naiv ötlet.

Sajnos a világ több szinten sem így működik.

Először is, a fentebb említett mű-méh az sajnos nem ilyen általános dolog, hogy minden fajra ki lehet fejleszteni. Érdekességnek jó, bárányra megvan, koalára euró milliókba kerülne, nem fogják megcsinálni. Meg aztán mi van a halakkal például? Meg a rovarokkal? Azok ugye nem elevenszülnek, de a petét valahogy ki kell fejleszteniük a testükön belül, ami gyakran komplikált szerveket kíván (pl a tojás az nem úgy magától növeszt héjat), ezeket a folyamatokat gyakran még csak fel sem tárták, nem hogy modellezni tudnánk. Az, hogy egy madár testi sejtből legyen petesejt, amiből meg legyen tojás, az még megoldatlanabb, mint a koala-méh.

Aztán meg, jelenleg nem éppen az élőhelyek restaurálása felé haladunk. Ha ez is történne, akkor hidd el mindenki örülni fog, hogy találunk egy oda való harkályt, és pont tök mindegy lesz, hogy az nem ugyanaz a feketeerdei harkály alfaj, ami onnan kihalt egyszer. De szerintem már önmagában az sem kivitelezhető feladat, hogy legyen egy nagy fajbank, ahol minden kihalóban levő fajból van valami tojás vagy embrió vagy akármi. (Vetőmagbank létezik, ahol csak az emberek által használt vetőmagokat tárolják, brutál drága dolog és ugye csakis vetőmagokról van szó, virágokról, fákról, vadon élő dolgokról nem.)

Ráadásul még egyszer hangsúlyozom, nem lehet visszatelepíteni a fajokat addig, amíg az élőhely nem olyan, ahogy kéne lennie. Egy kicsi erdő nem fog megtartani egy szarvaspopulációt, ahhoz kell egy minimális erdőméret. Aminek egybefüggőnek is kéne lennie, egy felszabdalt, kis fás pamacsokbol álló halmaz nem ugyanaz, mint egy erdő. Egy néhai erő helyére amúgy sem lehet csak úgy egyszerűen visszatelepíteni az erdőt, ha ott most egy kimerített szántóföld van. Annak akkor organikusan kell történnie, előbb bozótosnak kell megjelennie majd ligetnek, majd jöhet a zárótársulás (vagy nagyon-nagyon okosan, sok pénzből át lehet esetleg ugorni néhány évtizedet). Ha pedig az erdő azért halt ki, mert mondjuk a közeli folyó elterelésével lement a talajvízszint, miközben egy fokot nőtt a helyi átlaghőmérséklet a felmelegedés miatt, akkor azt a társulást sose fogd ott rehabilitálni. Sajnos nulláról visszaépíteni nem tudunk. Az épp kihaló fajokat meg nincs értelme visszarakni egy olyan környezetbe, ahonnan kihalnak, mert pont azért halnak ki, mert ott nem jó már nekik (túl meleg, túl hideg, túl száraz stb).

A környezetvédelem, mint minden más, pénzzel működik. Ki lehet találni mindenféle drága projekteket, mű-koala-méhtől kezdve halembrió mentésig, de igazából ezekből nem lesz semmi, mert sokszor olyan alap dolgokat sem tudunk megoldani, hogy ami még él, azt legalább ne vadásszák le az orvvadászok. Most képzeld el, hogy csinálok klónozott elefántot darabonként egymillió euróért, az orvvadász meg leöli és keres vele mondjuk százezret. Tulajdonképpen ez olyan, mintha adnök a vadásznak 100 ezret és elégetnék 900 ezret. Mennyivel jobban járnánk, ha inkább adnék az orvvadásznak százezret (cserébe ne lője le a már élő elefántot), nekem maradna 900 ezrem, megmaradna egy elefánt, az orvvadász meg otthonról keresne egy rakat pénzt. Csak épp ha híre menne, akkor mindenki jelentkezne, hogy ő is orvvadász, neki is kéne pénz, hogy ne lője ugyanazt az elefántot. Mivel ebbe a csapdába nem akarunk belesétálni, neki se állunk a projektnek.

Úgyhogy nyugodtan le cinikus-értelmiségizhetsz engem, de mivel rendszerszinten látom a világot, pontosan tudom, hogy egy ilyen nagy zseniálisnak tűnő projekt az valójában semmit nem segít, mert olyan, mintha tetőt építenél egy olyan házra, aminek fala sincs.

Ha 2000-ben akartál volna 300-ért szekvenáltatni, joggal röhögtek volna körbe. Akkoriban ugyanis nem lehetett. De ha azt mondod 2000-ben, hogy 20 év múlva ennyiért fogsz, akkor lehet hogy hittek volna neked. A mobiltelefonálás vagy az autók ára ugyanilyen ütemben csökkent. De ez nem érv arra, hogy ma mik a realitások és mennyiért. A technológiát nem lehet előre megjósolni, csak azt, hogy jobb lesz. Azt nem tudjuk, hogy 20 év múlva majd a rákot tudjuk gyógyítani 1 nap alatt, esetleg telepatikus adóvevőt építenek az agyunkba, vagy elefántot tudunk majd rutinszerűen klónozni. Lehet, hogy egyiket sem. A CRISPR-t se jósolták meg előre, 20 éve nem lehetett tudni, hogy lesz ilyen. Sőt, emlékszem, 20 éve még az RNS ineterferenciát sem ismerték fel, noha használták: nekem még 2000 előtt azt mondták, hogy azt a bizonyos jelenséget amit látunk, bizonyára az antisense RNS okozza. Aztán 10-15 éve minden az RNS interferenciáról szólt, a CRISPR pedig jó ha 5 éve kezdett igazán felfutni. (Azelőtt pedig a TALEN volt az a varázseszköz, amitől mindenki a génszerkesztés forradalmát várta, de a TALEN annyira nem jó.)

Mindebből nem következik, hogy 15-20 év múlva elefántot klónozunk, de bizonyára valamelyik eldugott laborban már kidolgozták a következő nagy dobást, ami nem tudjuk mi lesz.

Én soha nem mondtam, hogy nem érdemes kutatni, azt mondtam, hogy a mai realitás szerint erre meg erre nincs lehetőség. Fogalmam sincs, hogy 10 év múlva mi lesz, de a ma kihaló állatoknak addigra már mindegy lesz, és ma nincs olyan eljárás, amivel akár csak félre tudnánk tenni a kihaló fajok mintáit. (Meg hát nem is tudjuk, hogy pontosan mit is kell félretenni egy jövőbeli technológiához. )

A környezetszennyezéssel az a baj, hogy azt midnenki úgy akarja megoldani, mintha az volna a probléma. Pedig az nem a probléma, hanem a tünet. Olyan, mintha beleállna egy szög a lábadba, és erre fájdalomcsillapítót vennél be. Az persze nagyon jó, de nem jön ki a szög a lábadból tőle.

A környezetszennyezést nem Kína okozza, nem az olajvállalatok okozzák, hanem az, hogy baromi sokan vagyunk, és mind egy adott színvonalon akarunk élni. Hidd el, ha senki nem venne terméket Kínától vagy nem tankolna, akkor nem lenne kínai vagy exxonos szennyezés, csak hát rohadt nehéz megélni kínai laptop, kína mobil, kínai szirszar nélkül, meg otthon ülve, mindenhová gyalog járva. Nem a műanyag a baj, ha félmilliárdan lennénk, akkor fejenként napi 1 PET palack nem lenne gond. Félmilliárd embert lehetne ruházni, etetni, közlekedtetni a mai szinten anélkül, hogy abba különösebben belerokkanna a bolygó. De mivel sokkal többen vagyunk, mindig a holnaptól kell elvenni, hogy ma megéljünk, és ez az igazi gond. Ha a Föld nem adna többet, mint amennyit egy év alatt termelni tud, akkor érzékelnénk, hogy véges a torta, és minden újszülöttre mint potenciális fenyegetésre néznénk. Így viszont minden új embernek szorítunk helyet, max fel kell szántani még egy parcellányi erdőt, hogy etetni lehessen.

Úgyhogy a nulladik lépés az nem a felmérés, nem a rehibilitáció (azt majd amúgy is megoldja a bolygó), hanem az, hogy radikálisan újragondoljuk, hogy vagy továbbra is minden emberi élet számít, de akkor a véges tortán való osztozás mindenkinek fájna (mindenkinek évi 1 szett új ruha járna, heti 1 hús, heti 2 zuhany és évi max 100 km motorizált utazás), vagy pedig jól akarunk élni, de akkor előbb kell egy nagy háború / járvány, ami az emberek 90%-át elviszi.

Hidd el, én is túlfogyasztok, tudom, hogy túlfogyasztok, de nem tudok én lenni az egyetlen, aki hirtelen nem megy sehova, ugyanabban a ruhában jár és heti 2x zuhanyzik. Mindenesetre ha nagyon félted a teknőst, akkor ne klónozni akard, hanem ne fogyassz semmit és ne szaporodj.