Volt már ilyen "időutazás-szerű" élményetek határátlépéssel kapcsolatban? Amikor úgy érezted, hogy egyik országból másikba utazással egy másik korba is lépsz?

Nekem volt egy ikonikus élmény, amikor jöttem haza Ukrajnából Magyarországra vonattal, kb. 1975-2015 időutazásnak felelt meg:

Csapon, Ukrajnában bementem az állomásra, vártam mikor jön a nemzetközi vonat Záhonyból. Megjött a vonat, egy kiskatona kinyitotta az állomás nemzetközi váróját.

Bementem, kiderült, hogy kell extra pénzzel érvényesíttetnem a Csap-Záhony nemzeközi jegyemet. Kibekkeltem, befizettem a zsét, vissza a nemzetközi részre.

Két magyart akcentussal beszélő ukrán fiú áttúrta az izzadt ruhákkal teli táskámat, majd egy útlevél-ellenőrző bódéhoz kísért.

Be a bódéba, ukrán határőr kikérdezett hol voltam, meddig, miért.

Jó volt a felelet, táváris úcsétyilnyicá, kiengedett a nemzetközi váróba.

Jött egy ukrán katona, kinyitotta a peronra az ajtót. Ott várt a magyar mozdony egy magyar kocsival, kicsit már itthon éreztem magam.

A peronról az utat két kalasnyikovos katona zárta el.

Betereltek minket a vonatba, két katona felszáll, elindul a vonat.

Döcögés Csapon át, majd a városon kívülre érve megfigyelő hidakkal, szögesdróttal, és utcai lámpákkal körbevett vasúti pályán haladtunk végig csigalassúsággal.

Elértük a Tisza-hidat, ukrán katonák leszállnak, a vonat lassal átkel a Tiszán.

Véget ér a híd a magyar oldalon, és abban a pillanatban szovjet kémfilmből amerikai akciófilmben találom magam, a vonat úgy begyorsít, hogy majd' elesek, egy magyar rendőrautó a vasúti töltés melletti úton országúti fényszórókkal elkezdi üldözni a vonatot.

Hirtelen több sín van, majd ismerős felsővezetéktartók, fűtőház, ez már Záhony.

A vonat berobog a peronra az állomás előtt, majd megáll.

"Tí-tüti-tű-tütütí! Záhony állomás! A MÁV-START üdvözli utasait Magyarországon az Európai Unióban! Záhony Station! Dear Passengers, MÁV-START welcomes you to Záhony, in Hungary, in the European Union!" ordítja a hangszóró az állomásépületből.

Felszáll egy magyar határőr amcsi zsaru-ruhában a szovjet lódenkabát helyett, akár Los Angelesben is lehetnék, megnézni az útlevelemet, kicsit kérdezősködik, leenged a vonatról.

Az állomás 1 hét Ukrajna után szokatlanul modernnek tűnik, a táblák futurisztikusan csillognak, ez már az Arany Nyugat.

Senkit se érdekel többé, hogy ki vagyok és hova megyek, ha kedvem tartja, elbiciklizhetnék Párizsig anélkül, hogy bárki megállítana.