Utazás tényleg boldogít vagy a kapitalista propaganda mondatja velünk azt, hogy utazz minél többet és több helyre, mert akkor leszel boldog?

Engem boldogá tesz. De pl az öcsémet nem, őt más dolgok foglalkoztatják.

Az, hogy neked az utazás nem olyan "Hű, de nagyon jó" dolog azzal nincs semmi baj.

Nálam pont fordítva van. Én egyedül szeretek utazni. Max. ott szerzek barátokat. (Van, ahova már 20 éve visszajárok). De más a környezet, más az építészet, más növények vesznek körül, vagy pl. van tengerpart, más kultúra, más szokások, más ételek. Nem azt mondom, évente 1-2 alkalommal utazom, de szerintem szélesíti a látókört az ember új helyeket lát, új emberekkel találkozik, új helyzetekbe kerül, szerintem ez időként jó feltöltődés.

Ha kvázi "átteleportáljátok" magatokat a haverokkal egy másik helyre, ahol "csak" magatokkal vagytok elfoglalva és nem nézelődtök, az nem is igazi utazás, akkor tényleg sátrat verhettek a nagyi hátsó udvarán is. (Ez nem minősítés, egyik sem rosszabb a másiknál, csak más.)

„A repülés egyre inkább fenntarthatlan...”

Ezt meg honnan veszed?? Nyílván nem kompatibilis azzal a klímáért "aggodó" politikával ami dominál a médiákban, viszont közben meg egyre többet repkednek az emberek. Azok is akik hangosan aggódnak. Csak mert a mai világban a repülésnek NINCS alternatívája és a repülőgépeket sem lehet "villanyosítani". Ennyike...

Én boldog leszek, ha utazok. De attól is boldog vagyok, ha bármi másféle újat tudok kipróbálni, legyen az akár csak egy új kaja (ami szintén a legtöbbször együtt jár az utazással).

Akit viszont nem tesz boldoggá ilyesmi, csak azért utazik, mert attól lesz "menő" meg boldog mások szerint, az meg is érdemli, hogy csak fejőstehénként szerepeljen a turizmus rendszerében :)

Kérdező: Szerintem itt összekeversz egymástól jobbára független dolgokat.

Nem hiszem, hogy a gonosz "kapitalista propaganda" valaha hirdette volna, hogy az utazástól boldogabb leszel. Utazási lehetőségeket szoktak hirdetni, mellette szolgáltatásokat, amiket élvezhetsz az út során, látnivalókat, amiket megnézhetsz, helyeket, amiket felkereshetsz.

Szokás olyasmiről beszélni, hogy az utazás világlátást ad, megismerhetsz más kultúrákat, embereket, szokásokat, ételeket, kipróbálhatsz eddig ismeretlen dolgokat, élményeket szerzel és ezzel szélesednek az ismereteid, perspektívád. Ez közvetve vezethet ahhoz, hogy boldogabb, elégedettebb leszel, de közvetlenül olyat szerintem nem nagyon szoktak mondani, hogy utazz és magától az utazástól leszel boldogabb.

Sőt, én (és mások is) kimondottan fel szoktam hívni mindenki figyelmét, hogy aki önmagával nincs rendben, mert belső problémákkal küzd, magányos, depressziós, stb. Annak érdemesebb inkább a saját belső problémáinak a megoldására koncentrálnia, mert ha utazni kezd, esélyes, hogy ezek a belső problémák is utaznak vele és bárhova utazik el, ugyanúgy vele lesz a magány, depresszió és minden más megoldatlan probléma. Az utazás ezeket nem fogja megoldani, legfeljebb ideig-óráig háttérbe szorulhatnak az új élmények miatt, de amint lesz egy kis ideje az út során önmagára, rögtön ott lesznek vele a magával vitt problémái. Azután, hogy valaki elkezd eredményesen megküzdeni a problémáival, már lehet segítő hatása az utazásnak abban, hogy a problémák sikeres megoldását ki tudja terjeszteni - pl. aki magányos, elkezd dolgozni rajta, hogy a magány érzésével önmagában meg tudjon küzdeni, egyedül is jól tudja magát érezni, akkor már képes lehet egyedül is jól érezni magát az utazás során, illetve akár új barátokra, ismerősökre is képes lehet menet közben szert tenni. De ez csak akkor fog sikerrel járni, ha önmagában elindítja a változást, hogy a magányát feldolgozza és megoldja, tenni kezdjen a probléma megoldásáért és ne csak passzívan elszenvedje a problémát, bármilyen megoldási kísérlet nélkül.

Ugyanezek igazak a gazdagságra és a hírességre is. A pénz és pláne a hírnév nem megoldás az ember minden belső problémájára. Ezt csak azok hiszik, akik egyáltalán nincsenek tisztában a pénzzel és hírnévvel járó egyéb tényezőkkel. A hírnév és a vele járó figyelem, hogy sehova nem mehetsz anélkül, hogy felismernének, megszólítanának, ismerősként kezelnének olyan emberek, akik valójában semmit nem tudnak rólad és igazából egyáltalán nem is kíváncsiak rád és a gondolataidra, csak az érdekli őket, hogy találkoztak veled és ezzel büszkélkedhetnek, önmagában sokkal nagyobb teher tud lenni bármi másnál.

A pénz már képes valamennyire segíteni problémák megoldásában, de messze nem annyira sok mindent old meg, mint azt a legtöbb ember gondolja. Olvass utána a szükségletek Maslow-pilramisának. Ez elég jól leírja, hogy a különféle emberi szükségletek hogyan épülnek egymásra és milyen hierarchiát alkotnak. Az alacsonyabb szintűeket képes a pénz megoldani, de az egyre magasabb szintű problémákra egyre kisebb mértékben megoldás a pénz.

Ha sok pénzed van, akkor több lehetőséged van a nem anyagi természetű problémákra is megoldást keresni (pl. jobb orvost megfizetni, hogy egészségesebb lehess, pszichológushoz menni a lelki problémáiddal, képezni magad, hogy orvosold a tudásbeli hiányosságaidat, stb). De a pénz csak egy eszköz, amit tudni kell jól használni is, hogy megoldást jelenthessen, különben akár sokkal több gondot okozhat, mint amennyit megold. Ráadásul a pénz önmagában is egy csomó problémát jelent.

Az, hogy egy baráti társaság elvonul bulizni, nem a célállomásról szól első sorban, hanem arról, hogy ők együtt akarnak bulizni és mindegy nekik, hogy hol. Viszont mivel sok esetben a repülőjegy olcsóbb, mint a vonatjegy és a szállás is sok esetben olcsóbb külföldön, mint Magyarországon, illetve esélyes, hogy egy külföldi szállás felszereltsége, kiszolgálás minősége is jobb a magyarnál, egyszerűen jobb választás külföldre menni, mint itthon szerényebb körülmények közt akár drágábban bulizniuk. De ha már külföldre mennek, akkor azért lehet, hogy a helyi kultúrával is találkoznak, nem csak a szállodai szolgáltatásokat használják. De még ha ki se mozdulnak a szállodából, akkor is egészen más élmény lehet a tengerparti naplementében, vagy az Alpokkal az ablak alatt bulizni, mint ugyanez az Alföldön.

Ez nem egy kérdés, hanem egy kérdésnek álcázott, egyébként elég nevetségesen gyerekes színvonalú észosztási-kioktatási kísérlet a "kérdezőtől".

Menjél komposztálni az Aurórába a többi felső-középosztálybeli elvtársaddal együtt.