Szentkúton aki volt ma, hogy érezte magát? Mert mi nagyon jól! Ugye milyen gyönyörű?

Bizony, nagyon jó hely!

Már többszö volt rá lehetőségem, hogy elmehessek és persze mentem is.

:)

Én csak most találtam meg a kérdésed, 2 év után. :)

Szentkút valóban elbűvölő, én ma voltam ott, most fáradt vagyok, ezért nem barok többet írni, de holnap mindenképp kifejtem részletesen a szép élményeimet. :)

Jujj, ki is ment a fejemből a kifejtés. :)

Nah szóval:

Én 2004 óta járok oda, általában Mária mennybevételekor. Számomra Szentkút -és nem túlzok- a világ legszebb helye. Nekem többet ér bárminél. Ha egy ateista elmegy oda, az is megilletődne, ha máson nem, a természet szépségén, a rengeteg virágon vagy a hely kiépítettségén.

Számomra, mint hívő katolikus, 25 éves férfi számára a megnyugvás helye. Gyerekkoromtól fogva nagyon szeretem a Szűzanyát, nagyon sok reménységet és vigasztalást kaptam tőle. Amikor meghallom a gyönyörű Mária-énekeket, amint szép orgonakísérettel, és több ezer ember ajkán megszólalnak, s a hegyek gyönyörűen visszaverik a hangokat, az valami leírhatatlan érzés.

Sosem felejtem el, néhány éve, még a nagymise előtt felmentünk a fehér kereszthez, ami ugye a templom fölötti hegyen magasodik. Nagyon fárasztó volt oda felmászni, majd mikor kiértünk a tisztásra, elénk tárult a gyönyörű panoráma, pontosan akkor szólaltak meg a harangok, s kezdődött a szentmise. Fel lehetett hallani a szép orgonát, és a több ezer zarándok énekét: "Szűzanyánk, Máriánk, ne hagyj miket árván, A szentkúti templomban szeretettel vársz ránk". Akkoriban mély lelki válságban voltam, és ez hatalmas vigasztalás volt számomra. Én Borsod-megyében élek, de bármilyen messze is van tőlem Szentkút, mindig olyan érzésem van, mintha haza mennék. Ott valahogy könnyű lesz minden terhe az embernek, s ahogy elgondolkodunk a Szűzanya példáján, hogy ő is mennyit szenvedett, mikor egyetlen Fiát látta meghalni, ez hatalmas erőt ad nekem is, hogy a problémáimat el tudjam viselni. Olyan ünnepi érzések kavarognak bennem pl. a körmenet alkalmával, amit soha életemben sehol máshol nem érzek, csak ott, vagy esetleg más zarándokhelyen.

Érdekesnek tartom, hogy mostanában mintha a gyalogos zarándoklatok kezdenének fellendülni újból. Múlthét vasárnap például Gyöngyösről érkezett egy processzió, és ami a legszebb volt az egészben, hogy nagyrészt fiatalokból állt. Legtöbben gyönyörű palóc népviseletben voltak, és úgy vitték a vállukon a Mária-szobrot. Annyira megindító látvány volt...

Szia! Én írtam a múltkori hosszú választ. :)

Ez valóban így van, kevés velünk egykorú érzi ezt, amit mi érzünk. Nekem az a szomorú tapasztalatom, hogy még beszélgetni sem igazán lehet senkivel ezekről a dolgokról. A vallásos lelki élményeikről mintha szégyen lenne őszintén és nyílt szívvel beszélni, mintha tabusítva lenne.

Nagyon jó hallani, amikor egy fiatal Családanya így gondolkodik. Én is csak biztatni tudlak, hogy menjetek el Szentkútra, amilyen gyakran csak lehet, vigyétek el a Dédit is mindenképp, és adj hálát Istennek, hogy még köztetek lehet :) A Gyermekednek pedig azért lenne hasznos (szerintem), mert ha kisgyermekkorában ilyen gyönyörű élményekben lenne része, akkor egész életében ragaszkodna ahhoz a helyhez, és visszavágyna oda, sőt, lehet hogy további életének a hitét is megalapozná.

Kívánok én is sok boldogságot a Kisgyermekhez, a Dédinek pedig erőt és egészséget, és kívánom hogy ez a mélyről jövő lelkület és nyitott szív maradjon meg Benned mindig.

Üdv.: T. :)

Sziasztok!

Tudom, hogy kb. 4 éves a kérdés, de én most találtam rá.

Nagyon jó volt olvasni a kevés, de mély beszámolókat! Köszönet értük.

Én reményeim szerint, ha a Jóisten is úgy akarja, augusztusban megyek el oda. Már nagyon várom! :)