Munkanélküliek! Ti hogyan viselitek ezt? Hogyan boldogultok a mindennapokban, családtagjaitok mellettetek állnak?

Nagyon nehéz, főleg hosszú távon. Nekem már volt olyan, hogy annyira magam alatt voltam, hogy az utcára sem akartam kimenni, még a boltba se akartam elmenni, nehogy összetalálkozzak valakivel, mert akkor az kérdezgetni fog, hogy miújság, van-e már munkád és ez nekem rosszul esik, hogy azt kell mondanom, hogy nincs. Tavaly októbertől vagyok munkanélküli, de áprilistól-szeptemberig volt munkám (idénymunka), s közbe is volt ilyen takarítás, kertépítés, gyerekfelvigyázás stb. kisebb munkák.

Most már kezdek megnyugodni, mert úgy néz ki, hogy novembertől dolgozok.

Nem szabad feladni, próbálj meg nem csak a neten meghirdetett állásokra pályázni, hanem a környéken lévő cégekkel kapcsolatba kerülni, ismerőseidtől érdeklődni.

Lelkileg kicsinálja az embert, de a remény hal meg utoljára. Nem szabad feladni, mert ha feladod, meghalsz.

Jótanács, hogy próbálj meg minden nap valami célt kitűzni. Pl: délelőtt kitakarítom a lakást délután állást keresek. Legyen napirended, mert csak úgy fogod érezni, hogy hasznos vagy, s akkor talán később csavarodsz be. S ha lehet, mindenhová küld el az önéletrajzodat, ahol egy halvány reményed is van, hogy bejuthatsz, mert hajlamos az ember azt mondani, hogy "áá, úgysem felelek meg, be sem adom". Illetve ahol van lehetőség e-mail-ben és levélben is beadni, mindkettőben add fel, mert sokan (tapasztalat) az e-mailt el sem olvassák, mert nem értenek annyira hozzá, csak ez a trendi, hogy adnak meg olyat is. s csak olyanra add be, amit tényleg el tudsz képzelni magadnak.

Sok sikert és kitartást.

Nagyon rossz érzés lehet.Bár ezek szerint én a szerencsésebbek közé tartozom,mert van munkám jelenleg.Viszont iszonyatosan gyűlölöm a munkámat.Az utcát takarítom.A végzettségem érettségi,nyelvvizsga és teherautóra,illetve megkülönböztető jelzést használó gépjárműre szóló vezetői engedély.2008 óta keresek szinte folyamatosan sofőri állást.De NŐ vagyok.Ez a legnagyobb gond.A másik meg az,hogy nincs gyakorlatom.De ha mindenki így áll hozzá,hogy legyen???

A teherautó jogsiért feladtam a házamat,vettem egy olcsóbbat,messzire mindentől.Csak,hátha sikerülne végre nőként is érvényesülnöm.Jövőre szerintem az autómat adom el,hogy legyen buszra jogsim.Hátha...mást már nem tudok pénzzé tenni.Ezekért is keményem megdolgoztam; 13,5 éves koromtól az építőiparban.

Így,hogy nekem csak "ez" a munkám van,2008 óta munkanélkülinek tekintek magamra,mert ezt a munkát senki se becsüli.A családom se...

20/L

18hónap után, elvileg másodikától van állásom. Hurrá! De ennyire kevés fizetést még nem ajánlottak, mint most. Fogalma sincs mire lesz elég, főleg, hogy autóval kell bejárnom, és a benzinre sok elfog menni belőle, mert nincsen közel.

De, így már nem vagyok munkanélküli, és már az is valami, sőt! Szinte hihetetlen, hogy bejelentet állásom van.

Kíváncsi leszek meddig leszek alkalmazásban, mert a munkaszerződés elég érdekes dolgokat tartalmazz.

Én még valamit hozzátennék.

Persze úgyis tudom, hogy ezzel semmit nem segítek, és nem tehetek ellene de úgy érzem le kell írnom.

Sokan mondogatják, hogy mindenki diplomázik, és nincsenek szakemberek, abból hiány van.

Én nem akartam egyetemre menni, a szüleim se akarták annyira, de a végén mégis diplomázás lett.

Hogy miért?

Középiskolába jártam, hogy szakmát szerezzek, de ott nem tanultam a szakmai tantárgyakat(egyet se), csak egy két tölteléktárgyakat, ami más építész szak tantárgya volt.De én nem építész szakon voltam.

Ebből annyira elegem lett, hogy a végén a technikusi vizsgát már nem vártam ki, inkább elmentem egyetemre.

Sokmindent nézegettem, hogy hogy tanulhatnák szakmát, még az egyetem közbe is próbáltam, mert éreztem, hogy többet érne mint a diploma.

Az az igazság, hogy manapság olyan helyet is nehéz találni, ahol egy szakmát megtanulhat az ember.

Van egy két szakma, amiből tucatszámra képzik az embereket, meg egynéhány olyan szakképző intézet, ami egy ottani tanártól tudom nem jó arra, hogy az ott végzettek végezni is tudják a szakmát.

Nálunk van egy öreg 70 év körüli cipész a városba, aki cipőket javít. Igény is van rá, de senki más nem tudja rajta kívül.

Egyszer gondoltam egyet, hogy talán azt is lehetne csinálni, de olyan helyet nem találtam ahol ezt meg is tanítanák.

Az Okj-nél ugyan van, de oda pl hogy mennyen valaki általános után.

Pedig nálunk régen volt ilyen szakközépiskola, csak megszűnt, mert az igény is csökkent.

Szóval a legérdekesebb a dologban, hogy tesóm volt valami üveg gyárlátogatáson, ahol üveget fújtak, meg ilyenek.

Mondta az egyik ember, akivel beszéltek, hogy Romániában keresnek munkásokat az állásra, mivel ezt Magyarországon sehol nem tanítják.

Állítólag itt azért nincs ilyen képzés, mert nincs szükség ilyen szakemberekre.

Mondjuk évi 10 emberre lenne szükség. De ezért nem éri meg tanítani.

Hány ilyen szakma lehet még.

Én 21 éves pályakezdő vagyok.Júniusban végeztem,de azóta hiába küldözgetem az önéletrajzokat sehol semmi.

Vidékről költöztem fel Pestre a nyáron,hogy a párommal lehessek,meg mert itt állítólag könnyebben találni munkát.Hát nem!Csak több a munkalehetőség,de az még nem garancia arra,hogy fel is vesznek.Főleg tapasztalat nélküli pályakezdőt.

Jah,és teljesen élősködőnek érzem magam,amiért a párom tart el.Jól keres,de ez az érzés borzalmas,hogy ő támogat és eltart engem, míg én nem tudok érte semmit sem tenni :(