Miért panaszkodnak az idős szülők, hogy a gyerekük csak "belökik" őket az idősotthonba, holott nekik is dolgozni kell?

Mert régen az volt szokás, hogy 2-3 generáció mindig együtt élt. A nagyszülők mindig a családdal maradtak, halálukig és maximum a legfiatalabb generáció költözött el mindig.

Épp ezért, a magyar rendszer nem ment át ekkora fejlődésen 3-4 évtized alatt, mint amilyen gyorsan a szokások változtak 2 generáció alatt. Nincs elég hely az időseknek, nincs elég ápoló, rosszak a körülmények sok helyen, vagy épp túl drága 3 gyerek fizetéséhez képest is a hely.

Az sem segít, hogy a mai öreg generáció elvből elutasítja az öregek otthonát, ők azt akarják hogy a gyerekeik etessék, fürdessék, pelenkázzák őket, mert annak idején ez volt a normális, hogy az ember azért is szaporodik, hogy idős korában gondozzák aztán.

Az én családomban és ismerősi körben a 40-50-es korosztály már kicsit máshogy gondolkozik, elkezdődött egy szellemi megújulás ezzel kapcsolatban, hogy miért vállal az emebr gyereket és hogy hogy áll hozzá.

Nagyon sok ismerősöm, szüleim sem várják el, hogy gondozzam őket, magamhoz vegyem őket, inkább mennek az öregek otthonába, ha tehetik. Míg nagyszüleim korosztályában még elég erősen jelen van, 60-70-es korosztály, hogy "mi az, hogy idősek otthona, gyere hozzám naponta inkább, miért esik nehezedre...". Tehát a teljes lelkiterror, a lelki kizsigerelés, nem számít az sem, ha a gyerekeik, unokáik belerokkannak.

Szerencsére nem mindegyik szülő ilyen. Az én nagyszüleim tökéletesen tisztában voltam vele, h anyum nem tudja ellátni őket, mivel napi 8-10 órát dolgozik + emellett nyilván itthoni dolgok. Önként költöztek otthonba, ide a közelünkbe, ahol hetente többször is megyünk ki hozzájuk. Gyakrabban találkozunk velük, mint amíg otthon éltek a házukban, mert az sokkal messzebb volt tőlünk.

Lényeg, h el kell magyarázni, ha maguktól nem tudják, h milyen előnyei vannak az otthonnak.

Teljesen egyetértek az eddig válaszokkal.

Viszont van egy olyan szempont, ami szólhat az otthon ellen, és úgy látom, még senki sem említette. Ahhoz, hogy valakit befogadjon egy idősek otthona, a legtöbb esetben el kell adni az illető addigi lakóhelyét, így a gyerek elesik az örökség egy részétől. Ne értsétek félre, nem gondolom fontosabbnak a pénzt a testi-lelki jólétnél, de manapság sokaknak az öröklés az egyetlen esélyük arra, hogy saját ingatlanhoz jussanak. Az én környezetemben sok idős emiatt (sem) akar otthonba menni, mert "akkor mi lesz a házzal, amit a papa épített a saját kezével".

5

Ezt a hülyeséget honnan szedted? Lehet van 1-2 ilyen hely az országban, csak azt hajléktalan szállónak nevezik, nem idősek otthonának.

"Azért hagyja ott a munkahelyét, hogy a szüleit ápolgassa?"

Ne csak ápol"gassa", hanem ápolja! Igen, ez is egy lehetőség. Ha pl. van megtakarítása, amiből addig meg tud élni, és nincsenek gyerekei, stb., akkor megteheti egy ideig, nem? Nyilván nem mindenki, nyilván nem is mindegyik szülő szeretné, hogy így történjen, de ha a szülő szívesebben fogadná el az ápolást a saját gyerekétől, és az meg is teheti, akkor jól is teszi, ha vállalja a feladatot szerintem - legalábbis ha olyasféle ápolásról van szó, ami nem igényel különösebb szakértelmet, meg ha egyáltalán képes pl. mozgatni a szülőt (mert kistermető szülő nagytermetű, erős gyerekkel), stb. Ha legalább részben ő lesz az ápolója, és csak részben bízza másra, nem csak tényleg "belöki" valahova, hogy ápolják ott idegenek, aztán jóformán rá se néz, már az is nagyon is fontos lehet.

A felfogás keveset változott, a körülmények viszont nagyon sokat 1-2 generáció alatt. Még 50 éve is nagyon sok helyen nagy családi házakban együtt élt a nagy család, így mindig akadt valaki, aki otthon volt, nem hagyták sosem magára az öregeket. Mostanra azok a házak elöregedtek, iszonyú drága felújítani és fenntartani, a fiatalok nem találnak a megélhetéshez megfelelő munkát a környéken, így nem is maradnak a nagy házban a szüleik mellett. Innentől pedig nehézkes lesz hazájárni bevásárolni, gyógyszert adagolni, takarítani a nagyszülők, dédszülők házában vagy kertjében, mert a saját otthonukat is fenn kell tartaniuk. Ha már partner és gyerek is van, akkor rájuk is szánna időt az ember, a partnere családjára is ugyanígy fordítana energiát, ha rászorulnak. Innentől lehetetlen küldetés nem éhen halni a sok kötelezettség közt.

Nehéz megmondani, ki az önző ebben a képletben. Az idősek abban nőttek fel, hogy fiatalon ápolnak mást, később őket fogja valaki. A fiatalok meg már azt kapták, hogy dolgozz, menj a lehetőségek után, de az elszakít a szülőktől. A végén senki nem érti, miért kéne feladnia azt, amire nevelték.

Az otthon nem ördögtől való, főleg beteg, magatehetetlen öregek esetében.