Miért panaszkodnak az idős szülők, hogy a gyerekük csak "belökik" őket az idősotthonba, holott nekik is dolgozni kell?

Nekem nagyon jó a kapcsolatom az anyámmal. Rengeteg dolgot megtettünk egymásért az évek során, és bármikor, bármire lenne szüksége, rám számíthatna. De ő is tudja, hogy önálló életem van, amit nem tudok és nem is tervezek feladni érte. Egy szerető szülő nem is várja el a gyerekétől, hogy hagyjon csapot-papot és állítsa a feje tetejére az életét az ő kényelme kedvéért.

És ezt úgy mondom, hogy naponta felhívom, ahányszor csak lehet meglátogatom, ha otthon vagyok, akkor megcsinálom a nagyobb munkákat, amiket ő már nem bír egyedül, felújítunk, bevásárolunk, mindenben támogatjuk a tesómmal. De vannak határok. Nem fogom például feladni a munkámat és az egzisztenciámat.

Tudom, hogy le leszek pontozva, de én azt gondolom, hogy (ha) a szülő sem adott be minket intézetbe, mert nem akarta feladni a munkáját miattunk. Ugye? Felnelelt? Szeretjük? Szerintem nem kérdés, hogy a szüleimért bármit megteszek. Nem lenne lelkem bedugni egy idegen helyre, ahol ki tudja mi történik vele. Sajnos ma már a pénz, a hatalom fontosabb, mint a családtagok, szülők, idősekkel pedig sajnos sokan nem törődnek. Van akinek fontosabb egy nyaralás, munka, gyerek, pár... mint a szülő. Fontos, érthető, de a szülőt se kéne eldobni, mert már nem hasznos.

Mondom ezt úgy, hogy második családtaggal csinálom ezt. És nem, nem bántam meg, mert imádom. Nehéz? Összességében, igen. De! Szeretem annyira, hogy nem dobom el magamtól, bármi is legyen.

Az idősek pedig sokszor csak szeretetre vágynának. Bár, lehet ma már egy idegentől hamarabb megkapta az otthonban, ha már a gyereknek nyűg volt. És lehet azzal hárítani, hogy szeretjük mi, meg látogatjuk, és nem akar terhelni bennünket. De akkor is is érezhető azt, hogy már nem kell senkinek. És ezt csak az tudja, aki átéli. Mi mit gondoltunk volna, vagy hogy éreztük volna magunkat egy intézetben? Öröm táncot jártunk volna, mert bedugtak, mert a szüleink dolgoztak és nem jutott idő ránk? Mondják ok, hogy nem gyerekem, jó kt, nem akarok a terhére lenni, de valójában feltételezhetően nem ezt érzi. Tudom, nem értik sokan, de én sok idossel volt és van kapcsolatom, 40 évesen.

24

Mi van, ha azt mondom, hogy a szülő VÁLLALJA a gyereket és nem fordítva?

Egy felnőtt ember mérje fel az anyagi, egészségügyi, szociális helyzetét és annak függvényében vállaljon gyereket. Az hogy valaki gondját viseli az általa vállalt gyereknek az ALAP. Nem kell magunk alá hugyozni, hogy a szülő elvégzi azt, ami a FELADATA, és amely feladatot ő JÓSZÁNTÁBÓL vállalt.

Nehogymár összehasonlítsuk ezt azzal, mint amikor egy önző öreg családtag elvárja, hogy megnyomorítsd miatta az életedet...

26

Persze, mert olyan borzasztó az, amikor magánápolót finanszíroz a gyerek, fizeti a méregdrága otthont, a kezeléseket, rendszeresen látogatja a szüleit, kapcsolatot tart velük stb. Nyilván, ha nem barmolja szét a teljes életét miattuk, akkor az már nem is ér semmit.

Nekem oké. Ha valaki csak ezért hajlandó gyereket vállalni, akkor jobb is, ha nem szaporodik. A teljes emberiség nevében köszönettel tartozunk neki.

"a szülő sem adott be minket intézetbe, mert nem akarta feladni a munkáját miattunk"

Mint mondták, igen, a gyerekedet te vállalod, anyádékat nem

DE

Ezen felül, ha 18 év terror volt otthon, az után egy francot van az embernek kedve hajkurászni ugyanezt az embert szó szerint saroktól nyakig kakásan minden este.

Egy cuki három évessel ugyanez küzdelmes, de egy pánikoló 80 kilós felnőtt nagyon nem olyan, mint egy 15 kilós hiszis gyerek.

Arról nem is beszélve, hogy egy egészséges gyereket max 3 évig pelenkázol, míg egy öregnél ezt nem lehet tudni. Egy gyerek egyre önállóbb lesz, egy öreg egyre önállótlanabb stb.

Én maximálisan azon a véleményen vagyok, hogy amennyiben a szülő ellátta egykor szülői feladatait, úgy megérdemli, hogy a gyereke törődjön vele. De a törődés nem azt jelenti, hogy a teljes életét feláldozza az öreg rokon kényelmének oltárán.