Úgy érzem, az anyaságban teljesedek ki? Aki érzett hasonlót, később hogyan alakult a családi életetek?
Van egy 10 hónapos babánk, és imádom vele az életet.
A mindennapokat, a különböző programokat (bár tény és való, hogy a ringató és társai nem a mi műfajunk). Azt, amilyen lettem mellette, amilyen az életünk lett. Kimondottan nehéz időszakunk sem volt, de ezt azért lekopogom... "Jó baba" már az elejétől kezdve, nekünk tényleg ilyen vattacukros babaillatú volt már a kezdetektől az egész.
Van diplomám, jogász vagyok, dolgoztam is pár hónapot a baba előtt. De nem vágyom egyáltalán vissza, az az igazság.
Elmondtam ezt a férjemnek is, mert az volt a terv, hogy ősztől kezdi a bölcsit a lányunk. A bölcsőde ellen nem vagyok, heti 3 délelőtt szuper lenne, de megbeszéltük, hogy dolgozni egyelőre nem megyek vissza.
A férjem mondta, hogy részéről az is rendben van, ha később sem vágyom a munka világába, és inkább vagyok itthon. Anyagilag szerencsére megtehetjük akár ezt is. Nekem is szimpatikus lenne a dolog. Mert amennyire élvezem ezt a babázós időszakot, annyira várom, hogy nagyobb legyen a lányunk és ismerkedjen a világgal.
Azokhoz szólna a kérdésem, akik szülés után nem mentek vissza dolgozni, Ti megbántátok ezt később? Mit csináltatok, mikor a gyereketek már nagyobb volt, nem igényelt titeket annyira már? Hogy viseltétek, mikor elkezdtek kirepülni otthonról?
válasza:
válasza:Hát állami bölcsibe ilyet nem fogsz tudni csinálni.
De különben én sem értem, hogyha ennyire jól vagyok együtt,és minden nagyon harmónikus(vattacukros,ahogy írod),akkor miért kell bölcsibe mennie?
Nem.
Rengeteg pluszt adott az életemhez, személyiségemhez az egyetem és a tanulással töltött évek. De én már a vége felé is éreztem, hogy nem vonz a jogi pálya, viszont a cél előtt 50 méterrel nem akartam már feladni. Ráadásul szerintem tanulni sosem felesleges, még így sem, hogy nem tervezek szakvizsgázni, jogászként dolgozni.
válasza: válasza:Én szintén jogász. A vicc az, hogy a diplomám a terhesség elején vettem át, de én már évek óta dolgoztam és mellette csináltam az egyetemet. A mi fiúnk nem vattacukor gyerek. Csak azért írtam így, mert te is írtad :D ettől függetlenül imádom őt. Nem rossz itthon vele a nehézségek ellenére sem, de én nem maradok itthon vele addig míg nagykorú nem lesz vagy mondjuk kvázi örökre. Persze ez a te életed nektek kell majd dönteni csak leírom én mit érzek.
Nem ezért tanultam éveket, hogy porosodjon a diplomám a sarokba. Megdolgoztam szó szerint megszenvedtem érte.
Nem lenne elég, hogy otthon mossak, főzzek stb az túl uncsi nincs benne kihívás.
Persze egy darabig nem rossz az ember élvezi (már amikor nem egész nap ordít a baba, mert letetted, hogy pisilj egyet) de hosszú távon én nem bírnám, hogy csak itthon legyek a gyerekkel.
Állami helyeken nem gondolkozunk.
Magánbölcsisek a barátnőim gyerekei is, náluk is ez van, hogy csak bizonyos napokon viszik őket. Rugalmasan kezelik bent ezt szerencsére! :)
Nem kötelező a bölcsi, nyilván ha azt látjuk, hogy nem való neki, nem szereti, szenvedés neki is, nekünk is, akkor hagyjuk az egészet. De még nincs 1 éves és már most rajong a gyerekekért, valamint a társaságot is szereti. A különböző babás programok nagyon nem az én világom, inkább baráti társaságon belül találkozik más babákkal, gyerekekkel, de ez ugye nem rendszeres, hetente/kéthetente 1-2 alkalom.
Valamint imádom a lányunkat, de nem vagyok álszent sem. Örülök, ha jut idő magamra is. Legyen ez akár egy edzés, vagy barátnős kimozdulás, vagy randi a férjemmel. Vagy akár csak az, hogy a lányunk az apjával megy valahová, én pedig itthon vagyok és olvasok 1-2 órát.
Szerintem azért is veszem ennyire könnyen az anyasággal járó “nehézségeket”, mert nem 24/7 műszakban vagyok vele, nem éreztem azt soha, hogy megszűntem volna létezni, mint önálló ember. Már az elejétől kezdve a férjem is ugyanúgy csinált a picivel kapcsolatban mindent, mint én. Legyen az akár etetés, éjszakai ébrenlét, fürdetés stb.
Erről sokat beszéltünk a terhességem alatt is, mert tudtam magamról, hogy hajlamos vagyok “bepunnyadni”, hagyni, hogy összefolyjanak a napok. Úgyhogy mi már az elejétől figyeltünk rá, hogy újszülött mellett is jusson napi pár óra magamra, ami csak az enyém és úgy töltöm, ahogy szeretném. Nálunk ez jól működik szerencsére.
"Röviden azt akartam kifejteni, hogy ez is csak egy kamu kérdés."
Akkor minek írsz választ?
Nem olvasgattam itt a többi kérdést, szimplán érdekelt, hogy aki volt hasonló helyzetben és nem ment vissza dolgozni, évekkel később hogy érezte, jól döntött-e?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!