Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tovább? Mi lenne a helyes döntés?
Próbálok rövid lenni, köszönöm, ha valakinek van tanácsa.
Három éve vagyunk együtt, 27N 33F. Sajnos nagyon nehéz körülmények közül származunk mindketten, sok küszködéssel és hatalmas szerencsével néhány hónapja sikerült végül összeköltöznünk. Alapvetően minden szép és jó eddig, voltak jövőre vonatkozó tervek: ha működik az együttélés, akkor 2-3 éven belül házasság, gyerek, persze ha sikerül megteremtenünk a körülményeket. Nyáron tervezett volna megkérni. Párom már évek óta vágyna a családra, öregnek érzi magát, de eddig ugye esélytelen volt a dolog.
Na most, a "gond" az, hogy jött neki egy külföldi munkalehetőség. Említés szintjén volt róla szó korábban, de csak néhány hónapról, meg nem is biztos, meg túl szép, hogy igaz legyen, igazából nem vettük annyira komolyan a dolgot. Most kiderült, hogy a munkalehetőség él, és nagyon is jó: magas fizetés, bejelentett munka, ellenőrizhető cég, szóval minden szuper lenne. Csakhogy fixen 3 év (legalább) a dolog, ha akarna és beválna odakint, duplázhatna is.
Bizonytalan vagyok, aggódom. A munka hatalmas lehetőség, és tudom, hogy megbánná, ha kihagyná. A helyében én sem hagynám ki, ha ilyen lehetőség jönne, szóval ilyen szempontból támogatom/nám őt. Meg hát tulajdonképpen most jó ez a lehetőség, mikor még nincsen családja, ez is teljesen jogos.
Ugyanakkor rettegek a kapcsolatunk miatt. Három év (és ki tudja, mennyi lesz belőle) nagyon hosszú idő. Főleg most, nekünk, ebben a korban-korszakban, mikor családalapítás előtt állnánk.
Persze, szuper, mert simán lenne egy házra, családra, mindenre elegendő pénze, mire hazajön, de mire megyek vele, ha nincs itt? Házasságról, gyerekről így értelmetlen beszélni, mert egyedül lennék. Ugyanakkor azt érzem, hogy nem tudnék rá ennyi időt várni. Nem azért, mert hogy megcsalnám vagy bármi, de 3-4 havonta találkozni nem kapcsolat, jövőt tervezni arra nem lehet... Későnek érezném azt, ha utána kezdenénk el vakarózni, hogy kéne család is. (Főleg, hogy vannak gondjaim ilyen téren, gyaníthatóan nem is jönne össze egyszerűen a teherbeesés pl.)
Ha úgy alakulna, akár utána is mennék, de több okból adódóan (munka jellege és körülmények) miatt ez nem lenne kivitelezhető, ez már előre látszik, tehát csak az az opció marad, hogy én itthon "őrzöm a tűzhely melegét". De ezt nem tudom, és nem akarom.
Egy részem támogatná, egy részem itt tartaná. És feszültséget szül a dolog, mert bár próbálok lelkes lenni, de nem tudok örömet színlelni. A félelmeimről beszéltem neki, megérti. A kedvemért talán maradna, de tudom, hogy megbánná.
Mi lenne a helyes döntés?
válasza:""Az meg a másik fele, hogy én sem beszélem a nyelvet, tehát még takarítani se tudnék utánamenni..""
Lófszt.Nekem az egyik kétdiplomás 40 éves ismerősöm 4 éve angliában mosogat, ugy, hogy mivel enyhe diszlexiás, papirja van róla, hogy képtelen nyelveket tanulni (igy neki nem kellett nyelvizsga a dipóhoz) és ennélfogva 4 év után se beszél egy betüt sem külföldiül. Szóval hülyeség az, hogy mosogatáshoz, meg takaritáshoz kellene a nyelv. A legtöbb ilyen országban a munkásszállásokon konkrét magyar koloniák vannak. Egyébként a szállás meg a közlekedés rohadt drága...Szóval, akarat kérdése az egész.
válasza:Biztos baromi jó munka lehet: ottlakás egy rabszolgatelepen, ahol akkor is vonnak, ha máshol lakik.
Magyarán (pl.) 1500 eurós fizetésből 500 eurót levonnak a szállásra.
Na, ez a kamu része, a realitás az, hogy 1000 eurót fog kapni, aztán kézcsókom. De: lenne hol aludni.
Ami azért jó, mert úgy is dolgozni ment ki, tehát alszik 8 órát, a többi 16-ot végig tudja gürcölni.
Figyelj: menjen ki a pasid először egyedül, de úgy, hogy legyen nála elég pénz a hazaútra. Nem veszek rá mérget, hogy olyan ez a munka, mint amilyennek elképzelitek. Főleg, hogy egy kukkot sem ért, nem beszél: eléggé ki lesz szolgáltatva a munkaadójának. Sem jogi, se más jellegű segítséget nem tud kérni. Konkrétan egy vonatjegyet nem tud megvenni egyedül.
Nem akarok vészmadár lenni. Csak láttam én már 35 éves embert sírva hazamenni a német álommunka után.
Sok helyre azért visznek ki nyelvtudás nélkül rabszolgát, mert nem fenyeget az a veszély, hogy keres jobbat, és el tud menni. Viszont ha felmond, akkor se pénz, se szállás. És mit tud tenni? Semmit.
Azért mondom, hogy mielőtt kimegy, legalább 3-4 olyan emberrel beszéljen, aki ott dolgozik/dolgozott.
Másrészt: ha menni akar, menjen.
Neked a távkapcsolat nem pálya, tehát itt vége.
Azt pedig neki kell eldönteni, hogy melyik a fontosabb. De arra készüj, hogy ha marad, mindig a fejéhez fogja vágni, hogy miről mondott le miattad.
Ő ezt már eldöntötte, hogy menni akar, csak próbál úgy sakkozni, hogy a kapcsolat is hátha megmarad.
válasza:Megkaptatok a lehetoseget egy sokkal jobb eletre kb. mesebe illo indulo korulmenyekkel, es eszre sem veszitek... egyutt tervezitek az eleteteket, haho! Tessek csapatkent egyutt funkcionalni! Barmi megoldhato, soha nem kell a rosszabbat valasztani, csak lehet hogy a jobbert kell egy kicsi vert is izzadni. Tanulj nyelvet, fel ev alatt siman megvan egy jo alap, es menj utana, mert egyben biztos vagyok: amikor valaki meglatja, hogy milyenek az atlag kinti viszonyok, akkor nagyon nehezen fog visszajonni ide nyomorogni megint a 500-700 euros fizetesek koze. 3 ev meg baromi sok ido, az alatt siman hozza lehet szokni a jobb fizeteshez, nyugodtabb legkorhoz meg ahhoz, hogy van penzed tervezni az eletedet.
Tehat ha komolyan gondoljatok egymassal akkor szerintem csak egyutt van lehetosegetek.
#13 Ilyen félelmeim is voltak, de nagyon hivatalosnak meg profinak tűnik minden eddig, illetve nem teljesen ismeretlen a főnök sem - ilyen ismerős ismerőse alapon indult a dolog. Igaz, a közvetlen főnök nyilván nem ő lesz.
Nem egyedül menne, ismerősökkel, tehát annyiban talán jobb a dolog. Persze még így is simán lehet, hogy mézesmadzag, de ezt én innen most nem láthatom. A cég ellenőrizhető, a szerződés hiteles, ennyit tudunk biztosra.
Köszönöm a válaszokat, tanácsokat, tapasztalatokat mindenkinek! Igazából azt hiszem, az a legnagyobb bajom, hogy rosszkor jött a dolog. 3-4 évvel ezelőtt nem aggódtam volna egy percig sem. De kezdek rájönni, hogy tulajdonképpen mindegy: ha várok rá, ha elveszítjük egymást, a család így is-úgy is bukta. Meg ha kimegyek utána, akkor is, mert ott se lenne mire vállalni, bizonytalan helyzetbe. Így erre a részére, azt hiszem, nincs megoldás.
Ettől függetlenül a válaszok többsége hasznos volt, így köszönöm!
válasza: válasza:Nem olvastam végig a kommenteket előre szólok.
Egyik rokonom Németországban kapott jó munkalehetőséget 22 éves korában. Párjával évek óta együtt éltek (szülők feletti tetőtért újították fel). A rokonom élt a lehetőséggel, kiment. Kb 1 évig külön éltek, párhavonta találkoztak egy hétvégére..végül a párja is utána ment, amint talált munkalehetőséget kint. Mindketten sokkal jobban keresnek, mint ahogy itthon, félre tudnak tenni, annyira, hogy azóta már vettek egy új autót is. Ma már haza sem akarnak jönni, kint tervezik a jövőjüket. Nagyon jól megtanulták a nyelvet (amit előtte csak törtek), ami a mai világban itthon is nagy előny bármilyen munkahelyen.
Szóval szerintem támogasd a párod, menjen ki dolgozni. Amint lesz lehetőség, te is tarts vele, semmi veszíteni valód nem lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!