Házassági szerződést, hogy szokták fogadni a nők?

39-es és a többi hasonszőrű szerintem nem hajlandó elfogadni, hogy együtt lehet élni házasság nélkül is. Mi a francnak a sok hercehurca a házassággal, a szerzősékkel, mindenfélével, amikor tényleg sokan azon vannak, hogy semmi ne változzon? Tök jól lehet élni együtt papír nélkül is. Jó, vannak ilyen házasságfüggők, de nem nagyon értem őket.

Akinek meg a házasság többet jelent és nincs nagy vagyoni különbség és senki más nem érintett, nekik annyira nem jut eszükbe. Szóval sok mindentől függ. A férjem szerintem el sem vett volna, ha szerződést akarok vele íratni, de én sem mentem volna hozzá. Az együttélésből sem származott volna semmi hátrányunk, a házasság meg nekünk társadalmi, jogi és vagyoni közösséget is jelent.

"Igazán megbízni valakiben jóval nagyobb dolog mint megházasodni! "

Nálam itt van a kutya elásva, talán ezért is nem házasodtam túl hamar. Anélkül, hogy nem lett volna meg a teljes bizalom én nem is házasodtam volna. Most akkor tényleg minek? Csak felesleges papírmunka.

Éltem már együtt régebben valakivel, de amíg nem találtam meg azt azt, akiben emberileg is megbízok és akivel már bizonyítottunk egymásnak, én ugyan nem adtam a fejem házasságra.

Ha meg nem találtam volna ilyet, valószínű, hogy nem is házasodtam volna a b..dös életben sem, sem szerződéssel, sem anélkül. :D

Mondjuk egy vállalkozás, ha családi, az más téma. Ilyen helyzetben én is voltam, akkor biztos írtunk volna szerződést, bármelyikünkről van szó.

Előző!

36-os vagyok. Tök jó amit írsz, 20 évesen még én is így gondoltam. Azóta pedig volt már 1-2 hosszútávú kapcsolatom, és tudom, hogy amit te leírsz, az kizárólag akkor működik, ha mindkét fél tisztességes, szeretik egymást és nem csapják be egymást, és nem hagyják el egymást.

Nekem ott volt a Béla, mint első komoly... Neki is én voltam az első komoly. Nem éreztem biztosra, hogy velem tervez. Mégis azt mondta, és sosem akart szakítani. Nem csalt meg, de végül kiderült, hogy azért csajozna és velem csak addig van, míg úgy érzi, hogy jó az neki. Én meg elfogadtam volna minden hülyeségét, de kitartottam volna mellette. Szerencsére okosabb voltam, hallgattam a megérzéseimre. De még okosabb lettem volna, ha 3-4 év után megkérdeztem volna tőle, hogy összeházasodunk-e. Nem tette volna, és akkor még nem hülyített volna plusz 3 évig, míg végleg megunom. Egyszerűen kényelmes volt neki, hogy vele vagyok.

Másik pasi Hektor. Fűt fát dumált, hogy így éljünk úgy éljünk, ne védekezzek, jöhet a gyerek, már az elejétől fogva. De hülye nem vagyok. Főleg hogy csomó dologról nem lehetett vele beszélgetni. Csak vártam, míg megered a nyelve, szép türelmesen, hisz fasírtban volt az apjával, és nem volt munkája. Erre egyszer csak megszólal, hogy akkor szakítsunk. Óriási. Mi lett volna, ha buta vagyok... Lehetnék akár egyedülálló kisgyerekes anyuka most.

Hát köszi, nekem a csonka család nem opció, a későbbi szakítás/válás lehetősége sem. Amíg ilyenek a hapsik, addig muszáj a házasság. Aki nem sumákolni/ érzelmileg kihasználni készül mást, annak nem fog fájni a házasság. Vagy ne legyen házasság, csak szerződés arról, hogy összetartozunk és család vagyunk...

Kérdező!

(még mindig a 36-os vagyok :-))

Nagyjából tök igazad van, vagyis minden pontban igazad van.

Csak egy dologra hívom fel a figyelmed:

Nem szorosan tartozik a kérdéshez, de ha már azt írod, hogy "Vagy mi van a nők saját erejükből nem tudnak vagyont összehozni?:)"...

De szerencsés esetben a nők is tudnak vagyont összehozni. Attól, mert valaki nő, nem azt jelenti, hogy mindent amit keres, rögtön elkölt és nem takarít meg...

Az viszont biztos, hogy a mai, férfiaknak kedvező világban sokkal nehezebb nőként érvényesülni. Elvárják tőlünk nőktől az egyenrangúságra hivatkozva, hogy ugyanúgy, ugyanannyit dolgozzunk, mint a férfiak. De nincs meg rá a lehetőség, mert 20 éves korom óta csak nagy véletlen, ha sikerül állást kapnom. Hiába tanultam, nem azt nézik, hanem azt, hogy nő vagyok, azt, hogy gyerekszülésre képes, ezért amíg férfiak is jelentkeznek ugyanarra az állásra, addig inkább őket veszik fel. És ha mégis néha felvesznek, amíg csődbe nem megy a cég... Hol beszéltünk még a fizetésről?

Örülhetek ha dolgozhatok, arról ne is álmodjak, hogy ugyanannyit keresek, mint egy férfi, pedig sokkal többet dolgozunk...

Így nehéz összehozni azt a vagyont. A vállalkozáshoz meg én például nem vagyok elég bátor egyedül, főleg, hogy tanultam, és nem vállalkozásra vagyok kiképezve.

Aztán a nő csinálja a házi munkát, mert jaj szegény férfi, az lusta vagy fáradt a 8 órától (a nő ne legyen fáradt a 8 órától). És a gyerekszülés/nevelés miatti munkából keresetkiesést még nem is említettük, továbbá annak további hatásait a nő további szerencsétlen "karrierjére"...

MIndegy Kérdező, ez nem a kérdéshez tartozik, csak szólok, hogy azért szállj le a magas lóról!

Az sajnálatos, hogy csak az anyagiakat említed.

Mondjuk az is sajnálatos, hogy korszakok óta a házasság eleve anyagi "összekötést" is jelent.

A házasságnak csak az érzelmekről kellene szólnia. Csak arról, hogy kitartunk egymás mellett. A szerződésnek pedig arról kellene szólnia, hogy attól mert egymást választjuk és egy család leszünk, egymás vagyona sosem lesz közös, azt csak a gyerekek örökölhetik...

Engem pedig az Isten óvjon az ilyen anyagias pasiktól! Én is fogok házassági szerződést kötni, ha oda kerülök. Nekem sose fog senki pénzére fájni a fogam. Lassan, de megdolgozok a minimális egzisztenciáért. Gyereket csak akkor fogok szülni, ha lesz annyi tartalékom, hogy egyedül is el tudjam tartani őt és magamat is, mert nem vagyok olyan naiv, hogy 100%-ban megbízzak egy férfiban, abban, hogy azt ígéri, hogy egy család leszünk...

Elképzelhető, hogy nem fogok tudni majd akkor már gyereket szülni. De biztos nem csinálok még egy csonka családot.

Az érzelemsivár anyagias pasiknak meg szüljenek a selejtes csajok.

"A házasságnak csak az érzelmekről kellene szólnia. Csak arról, hogy kitartunk egymás mellett. A szerződésnek pedig arról kellene szólnia, hogy attól mert egymást választjuk és egy család leszünk, egymás vagyona sosem lesz közös, azt csak a gyerekek örökölhetik... "

Ez nekem kicsit ellentmondásos. A házassággal az érzelmek nem változnak. A házasságnak, hacsak nem vallási okokból létesül egy fontos része, hogy minden téren felvállalom a másikat. Társadalmilag, névleg, jogilag és anyagilag. Ezentúl ha dolgozunk, egymásért is dolgozunk és igenis ami az enyém is (hacsak nem károsítok vele más családtagomat) az övé is. Másképp nincs értelme belevágni, mert akkor csak egy mutatvány. Bár ez csak egy személyes vélemény, ezt azért elég sokan máshogy látjuk, ezzel nincs is baj. A lényeg, hogy a partnerünk is hozzánk hasonlóan lássa ezt és érezzen ezzel kapcsolatban, szerintem.

kérdező

amiket írtál, bankszámlán összeg, vállalkozásból vagyon, stb stb pénz pénz

nem akkor van mindennek értelme, ha van kiért csinálni? a családodért, a gyermekeidért?

nem azért dolgoznak az emberek, hogy a gyerek mehessen egyetemre? hogy a párját boldoggá tegye?

én egy petákot sem adnék a veled való házasságba. amilyen önző vagy, lennék én is olyan melletted.

a válaszok arra a következtetésre juttattak, amit már régóta próbálok megfogalmazni, de valamiért eddig nem sikerült, csak próbáltam érvelni a a férjhezmenés ellen :)

nos, úgy vélem, h a házasságból alapvetően ki kéne venni ezt a jogi meg anyagi összeláncolását a feleknek, viszont kötelezni kellene őket arra, hogy a fenti kettőről egyéni igények szerint nyilatkozzanak a jog lehetséges határain belül.

így nem lenne hiszti egyik fél részéről sem, és egy tök jó próba elég állítani a kapcsolatot. ha meg tudnak egyezni, akkor minden bizonnyal a házasság is működni fog. ha nem, akkor már itt kútba esik a téma, de legalább válni sem fognak. ha lenne ilyen lehetőségem, akkor minden további nélkül férjhez mennék. ameddig nincs, addig marad az együttélés, apasági nyilatkozat és külön kassza. amivel amúgy semmi bajom. úgy képezem a tartalékaimat, úgy alakítom ki a hátteret, h egyedül is fel tudjam nevelni a gyereket.

sok mai házassággal az a baj, h a felek nagy részének fogalmuk sincs, h tulajdonképpen mit vállalnak, sztem semmiféle "jegyesoktatás" jellegű dolog nincs, mindenki úgy nyilatkozik róla, h a szerelmünk manifesztuma, ilyen romis, olyan szép, galambot röptetünk, rizst szórunk, habcsóknak öltözünk meg pingvinnek, megetetjük a rokonokat, és turbékoló galambpárként élünk együtt 100 évig.

igaza van a kérdezőnek: az anyámon kívül más emberben nem bízok 100%-osan. ha ez valakinek böki a csőrét, annak egészségére. ha a párom emiatt nem akar velem lenni, akkor mehet, szabad ember. csak akkor legyen velem, ha így is megfelelek neki. eddig úgy tűnt igen :)