Mindenki a saját házért teper vagy vannak olyan párok, akiknek más terveik vannak?

A szándékaidtól függetlenül a kérdésed nagyon is offenzív.

Páromnak van egy kisebb lakása és némi megtakarítása, szóval ezt nem szórnánk el más dolgokra. Ha majd gyerek lesz, akkor nyilván el kell adni, és venni egy nagyobbat a megtakarításból. De házat nem hiszem, hogy valaha veszünk... Jó lenne a kert, de sok a meló vele és elfoglaltak vagyunk.

Az albérlettel az a baj, hogy nálunk nem alakult ki a kultúrája. Ergo kétféle van: bazi drága, amiből röhögve kifizetné az ember a hiteltörlesztőt havonta, meg olcsóbb, ami még mindig elég sokba kerül, cserébe olyan otthonos, mint egy patkánylyuk. Mivel kb. bármikor kirakhat a tulaj belőle, rákölteni nem érdemes, a legtöbb tulajjal nem lehet megegyezni, hogy milyen változtatásokat, átalakításokat enged, általában nem lehet állatot tartani... És még sorolhatnám. Szóval nem véletlen, hogy szívesebben lakik a többség sajátban. (Idézőjelekkel most a páromét is ideértem, ő is úgy beszél róla, hogy a "miénk".) Mi döntjük el, hogy mit kezdünk vele, nem függünk senkitől.

3-mas megint. :)

Hogy elszakadjunk az albérlet kontra saját hely témájától (mert szerintem nem is ez a kérdés) az ismerőseink ilyesmikre költenek: utazás (bár ez inkább nem cél, hanem mellékes jó), motor, kedvenc focicsapatának követése külhoni meccsekre, mindenféle kütyü.

Nem olvastam az eddigi hozzászólásokat. Annak idején a szüleim elhatározták, hogy ők nem vesznek saját ingatlant, hanem inkább utazgatnak. Így mi a nagyszüleimmel laktunk együtt, cserébe minden évben legalább egyszer utaztunk külföldre szüleimmel és nővéremmel. Sosem bánták meg a döntésüket, mert így nagyon sok gyönyörű helyen jártunk, ahova egyébként nem jutottunk volna el.

Nekünk három gyerekünk van, és nálunk a saját ház lett az elsődleges terv. Normális méretű albérlet költsége nagyon-nagyon sok (tavalyig albérletben laktunk). Elgondolkodnék rajta, hogy mi is esetleg a szüleimmel együtt lakjunk, lenne is náluk hozzá hely, ha egy városban élnénk. És ha nem lenne gyerekünk, akkor is gondolkoznék rajta, hogy kell-e nekünk saját ház.

Igen, saját házért "teperünk", jobban mondva lakásért. Nekem kell a megnyugtató tudat, hogy olyan ingatlanban élek, ahonnan nem tudnak kitenni, mert az én tulajdonom.

Egy marhának érezném magam, ha meglett emberként oda jutnék, hogy elfizettem több millió forintnyi lakbért a semmire, és közben feléltem minden pénzem. Hol van több évtizednyi munkám gyümölcse?

Nekem annyit nem ér sem az utazás, sem a szórakozás, mert azok nem adnak biztonságérzetet. Nekünk a férjemmel ez kell.