Miért kell adó formájában kifizetnem a másoknak nyújtott szolgáltatásokat? Miért nem elég, ha csak azért fizetek, amit használok? Ez így nem intézményesített rablás?

"Már ezer féle képpen elmagyaráztam. Linkeltem forrásokat, korábban is! "

Csak annyit írtál le, amit máshol olvastál.

"De még mindig ott tartunk, hogy te akarsz kirabolni és én nekem kell magyarázkodnom, hogy miért ne tedd. Ha kell a pénzem neked kell meggyőznöd engem!"

Ez is egy olyan dolog, amit millióan elfogadnak és nem tekintik rablás, viszont visszaélésnek tekintik, ha azt a pénzt rosszul használják fel.

"Ha csak az erőszak a válaszod erre, akkor a vitát elvesztetted!"

Az a baj, hogy elvesztem, mert nem te vagy az elmélet megfogalmazója, ezért semmilyen gyakorlati dolgot nem tudsz felmutatni benne, csak azokat az alapokat amiket olvastál.

Ha nem így van szerintem itt a lehetőség, hogy cáfold az állításomat.

# 64-es válaszban azt állítottad, hogy "szimplán nem is értik, hogy miért működne egy szabad társadalom kierőszakolt hatalom nélkül, mivel nincsenek gazdasági ismereteik vagy állampolgári kompetenciáik."

Ez nekem azt sugallja, hogy neked vannak gazdasági ismereteid. Akkor közlöm én tanultam és várom, hogy beavass a rendszer mikro- vagy makroökönömia, pénzügytani, adópolitikai működésébe. Bennem pár kérdés felmerült.

Hogyan nézne ki a monetáris politika, egyáltalán szükséges-e? Hogyan változna egy ilyen rendszerben a Nemzeti Bankok szerepe? Egyáltalán szükséges-e a jelenlegi kétszintű bank rendszer? Egzogén vagy endogén lesz a pénzteremtés, esetleg egy új módszert kell majd bevezetni? Mely állami szervezet maradnak meg és azokat miből finanszírozzuk? Részvénytársaságok és a tőzsde fenn marad-e?

Ezen kívül persze még rengeteg kérdésem van, de első körben szerintem ezek is megteszik.

#71

Non sequitur. Az adóztatás rablás. Nem arról beszélünk, hogy az emberek milyen fizetőeszközt használnának kétszáz évre a jövőben egy teoretikus szabad társadalomban, hanem arról, hogy hogyan jössz te ahhoz, hogy az én pénztárcámban turkálj.

Egyébként én már nem fáradozok azzal, hogy ezt a beszélgetést elvégezzem az emberekkel. Aki nem látja, hogy az adószedés nem több, mint fegyveres rablás, az annyira propagandizált, hogy a legalapvetőbb logikai műveletekre sem képtelen a politikai beszélgetések alkalmával.

Ha erővel elvennem a másik vagyonát rablás, akkor az is rablás, ha egy másik embert kérek meg erre. Ha ketten kérjük meg ezt az embert, és adószedőnek, miniszterelnöknek, az emberiség istencsászárának, legfőbb uralkodónak nevezzük őt, akkor is rablás marad, mivel nem rendelkezek a vagyonelkobzáshoz való joggal, így nem is ruházhatom át.

Az adóztatás rablás, ha millióan is kérik meg istencsászárukat a rablásra.

Az adóztatás rablás, még akkor is, ha az elkobzott vagyonból minden szép és jót vásárolok, és reménykedem, hogy a kiraboltnak is tetszeni fog a zsákmány.

Az adóztatás rablás, még akkor is, ha a szolidaritás és megsegítés álarcát húzza. A gyilkosságból nem lesz önkéntes öngyilkosság, ha az áldozat veséjét egy klinikának adományozom.

Innen indulva lehet csak bármiféle teoretikus megoldáson gondolkodni, mivel mindeddig csak arról van szó, hogy te fegyvert tartasz a fejemhez és követeled a vagyonomból a jussodat, civilizált ember pedig nem tárgyal barbár rablókkal.

# 72-es. Én egy alternatív megoldást kértem. Te is felsoroltad, hogy mi a rossz és miért rossz, de mi rá a megoldás, azt nem.

Nem tudta eddig senki megmondani, hogy hogyan épül fel akkor a jó állam vagy mi van helyette és az miképpen működik.

#73

Sosem értettem, hogy ez miért számít az embereknek. Hogyan nézne ki egy világ rablás nélkül? Mindenekelőtt szabadabban, utána pedig: hogyan néznének ki a házak, ha nem egy állami minisztérium szabná meg, hány szoba legyen, a bútorok milyen elrendezésével? Hogyan esnének az emberek szerelembe az intézményesített kényszerházasság nélkül? Hogyan aratják a gyapotot a rabszolgák nélkül?

Számít? Nem. Az abolicionisták nem azért harcoltak a rabszolgaság eltörléséért, mert számításaik szerint a szabadpiaci mezőgazdaság hatékonyabban termel ételt, hanem mert az volt a helyes. A szabad társadalom képviselői nem azért törik az utat a jövőbe, mert alig várják a következő évszázad monetáris világát, hanem azért, mert bármi más embertelen lenne.

Természetesen a kérdésedre számos gondolkodó választ adott. Stefan Molyneux Practical Anarchy könyve kiváló példája az önkéntes alapú világ gyakorlati modelljének. Murray Rothbard Mit művelt a kormány a pénzünkkel? című könyvét a szabad társadalom pénzvilágának rekonstrukciójával kezdte.

Hogy Lew Rockwellt idézzem:

"Itt szükséges a képzelőerő. Az a probléma, hogy a kormány szolgáltatásai kiszorították a magánszolgáltatásokat, és kisebbre csökkentették a magánszektort, mint amekkora egy szabadpiacon lenne. A jóléti állam előtti időkben a 19. század jótékonyságai a legnagyobb iparágakhoz mérhető, hatalmas műveletek voltak. A szükséghez mérten terjeszkedtek ki. Többnyire az egyházak biztosítottak nekik adományokat, az etika pedig azt diktálta, hogy mindenki adományozza a családi költségvetés egy részét a jótékonysági szektornak. Cabrini apáca egy jótékonysági birodalmat vezetett.

De a progresszív korszakban megváltoztak az eszmék. A jótékonyságot közjónak kellett tekinteni, és ebből fakadóan államosítani. Az állam olyan területre tolakodott be, ami egykor a magánszektornak volt fenntartva. És ahogyan a 20. században a jóléti állam elhatalmasodott, a magánszektor viszonylagos mérete lecsökkent. És bármennyire rossz is a helyzet itt, az Egyesült Államokban, ez semmi Európához viszonyítva, ahhoz a kontinenshez, amely a jótékonysági szervezetek bölcsője volt. Napjainkban nagyon kevés európai adományoz jótékonysági célokra, mivel mindenki úgy hiszi, hogy ez egy állami szolgáltatás, illetve az adók és magas árak mellett egyébként sincs mit adományozni.

Ugyanez a helyzet minden olyan területen, amit a kormány monopolizált. Még mielőtt megjelent volna a Fed-Ex és az UPS egy kiskapu kihasználásán át, az emberek nem tudták elképzelni, hogyan lenne képes a magánszektor leveleket kézbesíteni. Számos hasonló vakfolt létezik napjainkban az igazságszolgáltatás, a közbiztonság, az oktatás, az egészségügy, a monetáris politika és a pénzverés területén. Az emberek megdöbbennek annak hallatán, hogy a piacnak kellene mindezeket biztosítania, de kizárólag azért, mert ezekhez gondolatkísérletek és képzelőerő szükséges, hogy láthassák, miként működhetne.

Miután megérted a közgazdaságtant, az a valóság, amit mindenki lát, teljesen más értelmet nyer. A Tesco nem ellenség, hanem a civilizáció dicsőséges vívmánya, egy intézmény amely végre eltörölte a teljes emberi történelmet kísértő félelmet: az attól való félelmet, hogy el fog fogyni az étel. Sőt, igazából a legapróbb termékek is elkápráztatják az elmét, miután megérted a termelési folyamat hihetetlen összetettségét, és hogy miként képes a piac mindezt koordinálni az emberiség jólétének érdekében. A piac vívmányai hirtelen élesen domborulnak ki körülötted.

Aztán elkezded meglátni a láthatatlant: mennyivel nagyobb biztonságban élhetnénk magán védelemmel, mennyivel igazságosabb lenne a társadalom az igazságszolgáltatás privatizálásával, mennyivel jószívűbbek lennénk, ha az emberi lelket magán tapasztalaton át tanítanánk, nem pedig a kormány bürokráciáján át."

"További tanulnivaló:

[link]

Akkor csak arra kérdezek, amire nem történt utalás és az a pénz. Szóval mi lesz vele? Egy azonos lesz, vagy ugyanúgy megmarad az összes vagy az USA korai éveihez képest, mindenki nyomtathat és azt használhatja amit akar? Kinyomtatja ki és milyen fedezet lesz rá, hogy tényleg annyit is ér, nem csak egy darab papír?

# 75 ajánlom, hogy olvasd vissza a korábbi beszélgetéseket. Ez a kérdező válasza

"Első körben minden közvetlenül az egyénhez köthető szolgáltatást fizessen az egyén! Az utak, rendőrség, katonaság és társai tőlem mehetnek adóból. "

Itt is látszik, hogy van valaki aki valamiért adót szed.

"mennyivel nagyobb biztonságban élhetnénk magán védelemmel, mennyivel igazságosabb lenne a társadalom az igazságszolgáltatás privatizálásával"

Tudod ez már volt egyszer szerintem, ez volt a mai világig vezető fejlődési út. Először az emberek elkezdtek többen egymáshoz közel élni, majd egyre többen lettek és létre jöttek a városok, majd később a városok elkezdtek kifosztani más városokat, adót követeltek később, hogy megvédjék a másik várost vagy egyszerűen azért, hogy ne fosszák ki.