Szerintetek az Alkonyat szereplőit nem festi le a könyv túl idealistán?

Arra gondolok, hogy a vámpírok itt nem hibáznak...szuper erősek a bőrük a napfényben gyönyörű, ők maguk is gyönyörűek, méltóságteljesek, hibátlanok, de még azért is magukat ostorozzák, hogy néha megölnek néhány erdei állatot....

Még az is ami a vámpírmítoszból eredő "rossz tulajdonság" vagy velejáró rossz lenne (mivel egy hibátlan misztikus lény kicsit sem érdekes) még azért is megbocsájtat velübk az író, azzal, hogy Edward ott "sajnáltatja magát" hogy ez egy gyilkos bőre...stb.

Semmi nem állhat az útjukba, ők mégis cukin és alázatosan élnek.

Az meg már tényleg túl idealista a számomra hogy Edward és Bella az első kötetben összejönnek, és 3. kötet kellett ahhoz, hogy végre ágyba kerüljenek (ugye a vámpír mítosz úgy 100 éve összefonódott némi mocskos erotikával, amit szintén kiírtottak az Alkonyatból)

Jó lehet a sok tinédzser lánynak (amúgy én is az vagyok) pont azért jön be mert Edward és a többi pozitív szereplő, olyan gyengéd, bájos, és tiszteletre méltó, mert legyőzi a vágyát a vér után, de ez így nekem hiányos...most akkor ők nem is vámpírok...vagy a vámpíroknak egy túlidealizált változatai....

Az írónő túl sok jó tulajdonsággal ruházta fel szereplőit, önfeláldozás, szerelmünk nélkül élni nem akarás...azt rakta beléjük amit 100 emberben sem találnánk meg a valóságban együtt, és ez nekem sok. Túl tökéletesek, egy vámpírnak tényleg ilyennek kéne lennie? Nem tartom szükségszerűnek, hogy egy vámpír kegyetlen gyilkos legyen, de az, hogy mint olyan, bocsánatot kérjen szinte a létezéséért, nekem már sok...

Rossz tulajdonságnak igencsak híján maradtak, az Alkonyat vámpírjai, ezáltal nem életszerűek, mert lehet, hoy nem léteznek vámpírok, de minden földi lénynek kell, hogy legyen hibája...