Hogyan lehet úgy ketreces állatot tartani, hogy tutira ne érezze bezárva magát? Pozit0v példákat szeretnék

Szerintem a lényeg az elég nagy és inger gazdag hely. Persze ezek elég relatív fogalmak mert fajonként változó de akár az egyes egyedeknek is lehetnek merőben eltérő igényeik.

Voltak tengerimalacaim akiket rendszeresen kivettem (vagy kijöhettek maguktól) a ketrecből s egy számukra elkerített részen mozoghattak. Eleve a ketrec elég volt 2 malackának így ott sem szűkölködtek amikor épp ott voltak. A kis kifutójukban is voltak mindenféle nekik való tereptárgyak stb amivel lefoglalhatták magukat. Bár ők nem sokáig színesítették a mindennapokat (nem elpusztultak, nem erre kell gondolni).

Viszont amiben valamivel jobban benne vagyok az az akvarisztika, díszhalak tartása. Őket ugye eleve ki sem lehet venni az akváriumból de amúgy sem igazán igényelnék az emberi kontaktust, hasonlóan ahogy a hüllők, kétéltűek zöme sem igényli a kézbevételt, max pár faj hozzá tud szokni. Tehát nekik az akvárium szó szerint a teljes életterük ezért szerintem törekedni kell arra ,hogy legalább akkora vagy nagyobb helyük legyen mint amit szakoldalak ajánlanak és annak olyan kialakítása, tulajdonságai legyenek mint amit az adott fajok igényelnek. Például egy tipikusan lágy és fekete vízben élő pontylazac faj (aminek elég mondjuk 80 liter) nem fogja jól érezni magát egy világos, kemény vizű 500 literes sügéresben, akkor sem ha amúgy sokkal nagyobb a hely mint az ő igényelt minimuma. Viszont egy a sügéresnél kisebb, de az ő igényeit kielégítő akváriumban van akkor jól fogja magát érezni.

Tehát a hely/ szabad mozgástér az egy dolog, a sok egyéb igény meg egy másik. Törekedni kell arra ,hogy mindet kielégítse az ember s akkor az állat sem fogja magát “bezárva” érezni.

Hát, én eléggé elszomorodtam, amikor olvastam, hogy az ékszerteknősöm a természetes élőhelyén naponta 4-5 négyzetkilométert pásztázna át úszva. Az én, 200 literes akváriumom is egy börtön volt a számára. Ekkor szabadon engedtem; évek múlva tudtam meg, hogy a mocsári teknősöket kiszorítják az ékszerteknősök. A butaság.

A nagymamám azt mondta, hogy az ő állatai a rigók a kertben. Állítólag a halak memóriája olyan rövid időben, hogy míg átúsznak az akvárium egyik falától a másikig, addig elfelejtik, hogy ott is falba ütköztek.

Egyes, újabb állatkertekben már egész tűrhető kifutókat készítenek.

Hogy pl. egy tengerimalac mit fog fel a bezártságából, azt nem tudom, nem tűnnek nagyon stresszesnek többnyire?!

Amúgy tök jó, ha törekszel, hogy jól érezzék magukat és persze gyerekként szuper látni egy élő állatot, ebből sokat tanultam én is. Másrészt nagyon rossz megoldás, hogy ezt nem "kint" csináljuk. Minden gyereknek legyen kertje, benne sok élőlénnyel!

Nagy ketrec. Ha van helyed rá, akkor akár folyamatosan nyitva is lehet a ketrec, hogy ki-be tudjanak járni az állatkák.

Nekem anno a tengerimalacom olyan jól nevelt volt, hogy csak éjszakára ment vissza a ketrecbe "aludni". Volt neki kijelölt pisi-kaki hely, kis ágy is volt neki, és tök jól érezte magát.

#7

Ne vedd kötekedésnek, nem letámadlak vagy ilyesmi de:

“Állítólag a halak memóriája olyan rövid időben, hogy míg átúsznak az akvárium egyik falától a másikig, addig elfelejtik, hogy ott is falba ütköztek.”

Ez egy elterjedt tévhit ami főleg az aranyhalakat bélyegzi meg, de nem igaz. Sőt, tudtommal aranyhalakkal kísérletezve kiderítették ,hogy akár fél évig is emlékeznek dolgokra, pl: egy megtanított jelzésre amit az etetéssel kapcsoltak össze. Miután megtanulták fél év kihagyás után is emlékeztek rá.

“Hogy pl. egy tengerimalac mit fog fel a bezártságából, azt nem tudom, nem tűnnek nagyon stresszesnek többnyire?!”

A tengerimalac egy kistestű zsákmányállat ezért könnyen tud stresszes lenni. Viszont ezt nem feltétlenül mutassa ki látványosan mert az állatok (pláne a kis zsákmányállatok amiket szinte minden megesz ami nagyobb náluk) igyekeznek elrejteni a gyengeségüket mutató tüneteiket, ez betegségeknél is igaz. Amíg bírják addig igyekeznek egészségesnek s életerősnek tűnni.