A sertésnek és macskának van öntudata?

Azt hiszem, talán helyesebb lett volna, ha a Kérdező így teszi fel a kérdést: „A sertésnek és a macskának van ÉN-tudata?” — kiemelés tőlem. Igen valószínűnek tartom ugyanis, hogy a kérdésfeltevésével valójában arra kíváncsi, hogy a macskák és sertések én-tudattal bíró lények-e.

Az a baj, hogy — igen csekély kivételtől eltekintve — láthatóan a válaszolók is ÖSSZEKEVERTÉK az „öntudatot” az „én-tudattal”…

Nos, már a legtöbb magasabb rendű állati lény, így: az emberszabású majmok, a bálnák, a delfinek, a kutyák, a macskák és a sertések is SZEMÉLYISÉGGEL BÍRÓ entitások, vagyis ÖNTUDATOS lények! Ez igen könnyen belátható. Aki például nevelt már fel kutyát (lakásban tartott kutyát) annak kölyökkorától kezdődően, az nagy valószínűséggel szembesült már azzal, hogy a már felnőtt (2-3 éves) jószág, „aki” elvileg már szobatiszta volt, egy napon (talán, mert nem lett időben megsétáltatva, vagy mert valamitől megijedt) bepisilt/bekakilt a lakásban. És ha ilyenkor a (hazatérő) gazda kicsit komolyabban feddte meg az ebentyűt (talán bele is verte az orrát a „termelvénybe”), akkor a tappancsos — mivel nem érezte bűnösnek magát(!) — ÖNTUDATOSAN SZEMREHÁNYÓ KÉPET VÁGOTT, majd tüntetően félre is húzódott néhány órára a lakás egy eldugott zugába! (Ilyen jelenet macskákkal is előfordulhat!)

Másfelől — az egyszerűség és érthetőség kedvéért továbbra is kutyás példát említve — a kutyatulajdonosok azt is tanúsíthatják, hogy A KUTYÁK ÖNTUDATOSAN BÜSZKÉK IS TUDNAK LENNI! (Sőt, már mosolyogni is képesek!) Például, ha egy kertben vagy a szabadban zajló baráti összejövetelen csoportképet szándékozik készíteni a kutyás házigazda, akkor az eb szabályosan BEFURAKSZIK AZ EMBEREK KÖZÉ — éspedig rendszerint a csoport közepe táján —, mert Ő IS LÁTSZANI AKAR! Én nem állítom, hogy minden kutya hajlamos erre, de a véleményem az, hogy az értelmesebbje igen!

Egy a lényeg: az „öntudat” fogalma alatt egyrészt azt értjük, hogy valaki (vagy valami!) RÁÉBRED arra, hogy ő került a figyelem középpontjába, illetve és még inkább: ÚGY DÖNT, hogy ő (is) van annyira jelentékeny és értékes, hogy oda kerüljön. Másfelől és leginkább az is az „öntudat” fogalom definíciójához tartozik, hogy valaki (valami) arra ébred rá, hogy méltánytalanul bántak vele.

Mint látható, a „ráébred”, valamint az „úgy dönt” kifejezéseket is kiemeltem. És nem véletlenül tettem. Tudományos és kevésbé tudományos körökben néhány évtizede vita tárgyát képezi az a felvetés, hogy mikor következik be az a pont, amikor a számítógépek és/v. a robotok (humanoid robotok, másként androidok) úgymond ÖNTUDATRA ÉBREDNEK?!

Nos, itt kanyarodok vissza a jegyzetem kezdetéhez, tudniillik ahhoz a megállapításhoz, miszerint a kérdező nem pontosan határozta meg a kérdését. Ahhoz ugyanis, hogy kimondhassuk: egy lény öntudatra ébredt, ahhoz minimum 3 lépcsőfok szükségeltetik:

1.: Mindenek előtt és alapvetően ÖNTUDATOT kell tudnia felmutatni, vagyis rá kell tudnia ébredni arra, hogy a figyelem középpontjába került, illetve és még inkább: képesnek kell lennie úgy dönteni, hogy a figyelem középpontjába kerüljön; vagy pedig és leginkább: rá kell tudnia ébredni arra, hogy méltánytalanul bántak vele.

2.: ÉN-TUDATOT KELL „PRODUKÁLNIA”! Ergo: rá kell ébrednie arra, hogy ő (a fajtársain belül) egy külön, egyedi személy!

3.: EL KELL TUDNIA HATÁROZNI ÉS MEG KELL TUDNIA TERVEZNI, HOGY MIT KEZD AZ ELŐBBI PONTOK SZERINTI ADOTTSÁGOKKAL!

És ez az utóbbi, vagyis a 3. pont az, ami döntő, vagyis amiben mi, emberi lények (általában…) minden más lénytől különbözünk ezen a bolygón!

Sajna’ (vagy szerencsénkre?...), a kutyák, a macskák, és a sertések csak az 1. pontig jutottak el, tehát nem rendelkeznek sem a 2. pont adottságával, és pláne nem a 3. pont kiteljesítésének lehetőségével és képességével!

Kísérletes bizonyítékok vannak arra, hogy az emberszabású majmok — leginkább a bonobók (a csimpánzok egyik alfaja) —, továbbá a delfinek MÁR A 2. LÉPCSŐFOKIG IS ELJUTOTTAK, azonban amíg az ember uralja ezt a planétát, igen kevéssé valószínű, hogy a 3. pontig is eljussanak!...

Hogy mi várható a gépek frontján? Nos, szerény véleményem szerint NAGGYON, DE NAGGYON TÁVOL VAN az az idő (vagy talán el sem érkezik, soha sem), amikor IGAZÁN attól kellene tartanunk, hogy gépeink (számítógépeink és robotjaink) „öntudatra ébrednek”! Ugyanis a jelenlegi legkorszerűbb robotok és/v. androidok sem jutottak el, még az 1. szintig sem! Még annak programozási „leképezése” is annyira mértéktelenül hatalmas és bonyolult feladat, hogy nyugodtan kijelenthető: az emberi faj egyeduralmát CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ÖNNÖN MAGA FENYEGETI! (Feltéve, hogy a közeljövőben [vagy a távoliban] nem látogatnak meg minket — nálunknál messze fejlettebb technológiával rendelkező — földönkívüli „látogatók”...)