Félős betta? Mindenhol azt hallottam, hogy a betták nagyon bátrak, kíváncsiak, és egy idő után csipeszről is lehet őket etetni. Ehhez képest, én csak a frászt hozom szegényre. Idővel elmúlik, ugye?

Tegnap vettétek. Szóval a hal, sok zötykölődés után megérkezett a nagykerből, bekerült egy kis üvegkalitkába a boltban, ahol alig tudott megfordulni/túlzsúfolt akváriumba, ott ki tudja meddig rostokolt miközben sok hülye ember nézegette, megint bezsákolták, zötykölődött egy sort, meg kellett szoknia a szervezetének egy totál más vízminőséget és még csodálkoztok, hogy nem haverkodik rögtön?

Adjatok neki időt és fogadjátok meg Salx Narval tanácsait! Akkor a legnyugodtabb, legbátrabb a betta, ha sűrű növényes akváriumban van és van lehetősége elbújni. Egy idő után úgyis társítani fog a kajával és "megszeret" benneteket.

Persze, ki lehet fogni félősebb példányt is, de kemény egy nap után nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a viselkedéséről.

Azért valószínűleg az is számít, hogy hol van elhelyezve az akvárium.

Amikor az asztalom mellett van akvárium, abban nem félnek a halak, mert onnan kilátnak, látnak engem, és látják hogy csak ott ülök és gépezek nyugodtan, órákon át. Egy hét alatt megtanulják hogy nincs mitől félniük. Meg tudják szokni a jelenlétemet.

De ha olyan helyen van az akvárium, ahonnan a halak ritkábban látnak és akkor sem ülök ott hosszasan, hanem csak elsétálok előttük, legyen ez pl előszoba, konyha, vagy valamilyen folyosó rész, ott örökké félni fognak a félősebb halak.