A túl lágy víz rossz a halaknak? (teszt nélkül)

Te is azok közé tartozol, aki nem tudja, hogy akvarisztikai könyveket (mert olyanok is vannak) nem árt átolvasni, mielőtt az ember akváriummal akar foglalkozni. Pedig akad néhány magyar nyelven is, sőt magyar neves díszhaltenyésztőktől és antikváriumokból beszerezhetők. Ha olyanoktól szerzel be információkat, akik maguk is internetről meg szaküzletből tájékozódnak, akkor sokkal kevesebb információval fogsz rendelkezni, mint amennyi a gyakorlatban is rendelkezésedre állna.

A helyi vízszolgáltató rendszeresen méri az általa szolgáltatott ivóvíz bizonyos jellemzőit, a keménységét mindenképpen. Ezért ők erről tudnak felvilágosítást adni. Hacsak nem valami mészköves hegység közeléből származik a víz, akkor általánosságban 14 NK (német rövidítés DH) fok körül szokott lenni a keménysége. Ez is kb. a felére csökkenthető, ha felforralás után hagyja leülepedni az ember a kivált kalciumkarbonátot és a felette levő tiszta vizet leszivornyázza (csővel, közlekedő edény elv alapján). Vannak más (kémiai) vízlágyítási módszerek is, azokról is olvashatsz a szakkönyvekből. Ha tudsz esővizet gyűjteni (tiszta, fémet nem tartalmazó tetőről) az is jó lehet stb.

Gondolom nem ionizált vízre gondoltál, mert olyan nincs, csak ioncserélővel előállított lágy víz.

Az ellenállóbb akváriumi halaknak a 14 NK fokú víz általában megfelelő, de 8-10 NK keménység már szinte mindegyiknek.

Ha növényt nem akarsz az akváriumba, akkor nagyon nehéz dolgod lesz, mert akkor külső vízszűrő rendszert kell kiépítened, hiszen a bomló eleségből, a halak lehámló hámrétegéből, végbeléből származó anyagcsere bomlástermékeik pár nap alatt annyira felhalmozódnak a vízben, hogy az már mérgező lehet a halak számára, ha pl. növények és a szerves anyagokat lebontó mikroorganizmusok nem tudják kifejteni biológiai tevékenységüket. Emellett a vízbe jutó mikroorganizmusok drasztikus sebességgel elszaporodhatnak és párnap alatt egy bűzlő szennyvízgödörré változtathatják az akváriumot.

Adott fajtától függ.

A lágyvizeseknek jobb a lágyított, a keményvizeseknek mehet csapvíz.

A "túl" lágy, rossz. Még lágyvizeseknek is. A víz keménysége ad egy stabilitást a kémhatásnak. Ha túl lágy, 0-hoz közeli a keménység, instabillá válik a kémhatás, ami végzetes lehet!

(erre inkább nagyon kényes lágyvizesek szaporításánál kell figyelni.)

Ha esetleg alföldi vagy akkor hadd említsem meg a szikes csapvíz és a vízkeménység kérdését. A problémát inkább csak növényes vonalon említik, de mivel egyrészt nagyon helyesen nem vagy műnövény-párti, másrészt, mivel a halak szemszögéből sem irreleváns, megemlítem, hogy a szikes csapvíz nátriuma a növények és a legtöbb hal számára élhetetlen környezetet teremt. Éppen ezért – ha felmerül a gyanú – egy filléres neptun keménység teszttel érdemes bemérni és összevetni a változó- és összkeménységet mielőtt az ember belevág, nem mellesleg a teszt a későbbiekben is jó szolgálatot tehet és sokáig elég.

Az ioncserélttel való lágyítás drága, de ekkora akinál még vállalható költség és biztonságos módszer. Azért azzal számolni kell lágyításnál, hogy a keménységben bekövetkező hirtelen módosításokat a későbbiekben is kerülni kell, tehát a cserevizek 2-3 keménységi foknál jobban ne térjenek el az aktuálisan akiban lévőtől.