Miért érzem úgy hogy már nem kell a teknősöm?

Lassan 4 éve nálam van a sárgafülű ékszertekim. Nagyon vágytam rá annak idején, és nagyon sokáig gondoztam nagy odafigyeléssel, mintha egy kutyáról kellett volna gondoskodnom, rá is annyi időt szántam. Persze akkor kicsi volt és aranyos, most ahogy megnőtt (meg én is) belátom, hogy nem sok mindent vele kezdeni.Persze ugyanúgy gondozom, csak nem mindig teszem szívesen, mint régebben. Csak van az akváriumban, én meg etetem meg takarítom a helyét. Egyre inkább teher mintsem "haszon". Szeptembertől ráadásul kollégista leszek, csak hétvégente fogok hazajárni, a szüleim fogják gondozni. Gondolkodtam rajta hogy elajándékozom a tekimet, mert kicsit ráuntam. De egyszerűen nincs szívem odaadni... Mert nem véletlenül vették a szüleim, akkor nagy szükségem volt egy kisállatra akit gondozhatok és sok emlék köt hozzá. Arra is gondoltam, hogy nem lennék valami jó gazdija, mindig is úgy terveztem hogy "velem fog felnőni" ami tudom hülyeség, de..:D És hogy az sem járja hogy megkapom és pár év múlva ráunok és az a megoldás ha odaadom. Tudom ez csak egy teknős, de éppolyan érző lény. Nem tudom mit csináljak vele:/ Normális hogy ezt gondolom? Ti is megtartanátok a helyemben? Más nem un rá?