Segítség tapasztalt görényesektől. Mit csináljak?

Természetes hogy fél. idegen helyen van. És még szokja az új környezetet.

Amikor nekem az első görényem volt, egy hétig ketrecben tartottam csak, és minden nap benyúlkáltam hozzá, és játszottam vele, kézhez szoktattam, Viszont amíg kicsi, addig előfordul hogy megharap. De ezt nem félelemből teszi, vagy ingerültségből, csupán játszani próbál. Nem harap nagyot, de ahhoz épp elég, hogy az ijedtségtől leejtsd, szóval ne emeld magasra! Aztán idővel felhagy a harapdálással. A második görényem viszont nem harapott, és nem is húzódott vissza, de idősebb is volt. Szóval változóak a tapasztalatok. A lényeg, hogy kézhez szoktasd.

Mikor mi elhoztuk, a kicsi végig szabadon volt, csak enni ment be a ketrecbe. Nagyon félt, de hagytuk, hadd szaladgáljon, fedezze fel a világát, bújjon be a kis résekbe is. Azért mentünk mellette, én végig beszélgetem hozzá, szokja a hangomat. A ketrec külső oldalára is tettünk egy itató tálkát és az ajtó mindig nyitva volt, hogy ha éhes, be tudjon menni. Ha valami nehézséget okozott neki (például a ketrecbe bemenni a rámpán), segítettem, terelgettem, felmászhatott a kezemre, lábamra, ölembe, így nagyjából másnapra már egészen "bátor" volt, bízott bennünk, kezemen aludt. Egy hét múlva ha valamit nem ért el, mint egy kiskutya, odajött, hogy segítsünk. (És még mindig azt hiszi, az ártatlan nézéssel elérheti, hogy beengedjük a konyhába rendetlenkedni.)

A bátorítást annyiban tartom célszerűnek, hogy ha valami szerinted érdekes van egy helyen, megpróbálhatod megmutatni neki. Így későbbiekre is megtanulja, hogy ha hívo és mutatsz valamit, arra érdemes figyelni. A játékokat, helyeket fedezze fel önerőből.